A nyár végi fák még rám hajolnak,
ősz jön, útjára jár a kör,
bennem tavaszt remél a holnap,
és veszett szomjúság gyötör.
A csendes, csillag-szegelte égen
lassuló álmok remegnek,
a messze bársony mélye ében,
ha arra jársz, majd keress meg.
Csak innom hozz. Csöppnyi lét az ajkad,
szárnyrebbenésnyi liezon
amit fakó reményem hajthat,
szerelmem, örök tavaszom.
12 hozzászólás
Nagyon szép vers, igazán jó volt olvasni líraígy költészetednek e gyöngy szemét. Gratulálok Béla üdvözöllek :b
Barna, köszönöm, örömmel láttalak itt.
aLéb
Kedves aLéb!
Megkapó képet festettél a tavaszhoz fűződő viszonyodról a teret foglaló ősz tükrében, miközben a nyár végi fák még "rád hajolnak."
"Csillag szegelte ég", "a messzi bársony mélye ében" – ékszerekkel teljes a versed.
Üdvözlettel: Laca
Örülök hogy tetszett, Laca, köszönöm, hogy olvastad.
aLéb
Azt hiszem tömörebben,s szebben se lehetne megfogalmazni a kívánt vágyak jöttét.Csillagos 5!
Zoltán, köszönöm szépen a véleményedet.
aLéb
Szép lírai versedben. csodaszép gyöngyszemek.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica, örömmel láttalak, és örülök, ha tetszett.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Ritkán fordul elő velem, hogy nem eresztem bő lére a mondandóm. Már szóltam erről a versről, de az inkább technikai jellegű volt.
Most inkább csöndeskedek, mert jólesik átélni soraid, a kezdő "A"-tól a záró pontig, de a címet is beleértve.
Liezon-gyöngéd. 🙂
Köszönöm az élményt.
Szeretettel: Kankalin
Örülök, és köszönöm, hogy beengedted a verset, Kankalin. Nagyon örültem a hozzászólásodnak.
aLéb
Mint látom e gyönyörű vers születése augusztus vége. Nagyon tetszik a versed, már az első sorai is szépen hangzanak. Múlik, igen múlik az idő is, ilyen tömören nem sokan tudnak gyöngyszemeket szórni.
Bocs', mert én mióta leszavaztuk, nem csillagozok, csak így, mert ez a vers kiérdemelte: ****
Élvezet volt olvasni: Kata
Kata, nagyon szépen köszönöm, örülök ha tetszett. A csillagok pedig jönnek és mennek :-), ez így van jól.
aLéb