Kint ülök a parkban,
Levelet hajkurász a szél.
Nemrég nyári nap sütött,
De most közeleg a tél.
Gyerekek labdáztak,
Sétált a szerelem.
De most sivárságot
és bánatot lát szemem.
Elsárgult a levél.
Az idő elszaladt.
Kevés az már,
Ami nekünk megmaradt.
Bár visszamehetnénk
Az időben oda,
Hol még a nyári nap sütött,
Vagy a tavaszi szabadba.
De nem mehetünk vissza,
Itt van maradásunk.
Elmúlt az idő.
Elmúlt szabadságunk.
2 hozzászólás
Fantasztikus vers.Kicsit melankólikus,de nekem pont sz tetszik benne.Váltja egymást a melankólia és a folytonosság.Hogy egyszer mindennek vége,de aztán valami jobb kezdődik.Nikolett
Köszönöm szépen!:) Maradhi