Motoz a fejemben
tegnapok zsongása,
monoton óráknak
egykedvű múlása.
Rég elmúlt, megfakult
álmok közt matatón,
csosszan a gondolat
múltamban kutatón.
Emlékek hullanak
feledés bugyrába,
eltünnek, foszlanak,
vesznek a homályba.
Morózus, vén idő
átcammog felettem,
tiki-tak, tiki-tak,
ketyeg az életem…
6 hozzászólás
Az idő már csak ilyen.:)
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Hát igen kedves Zsolt, soha meg nem áll…
Nagyon köszönöm, Judit
Ketyeg bizony kedves Judit! 🙂
Annyira játékos ritmus, mégis komoly mondanivaló. Szinte hallottam az idő zakatolását.
Nagyon tetszik.
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Csak azért hallhatjuk, mert már figyelünk rá.
Talán nem kellene vele törődni…
Köszönöm!
szeretettel, Judit
Kedves Judit!
Néha beleveszünk az idő múlásába. szépen érzékeltetted ez a versedben.
szeretettel-panka
Kedves Panka, köszönöm, hogy olvastad!
Szeretettel, Judit