Vajon a melankólia fanyar ízével emlékezem,
vagy fakul a bánat, úgy kopok lassan én is el?
Nincs kedvem, lelkemet túlfeszítette a múlt.
Talán egy áprilisi tréfa lett, és elkorcsosult
a lelkes vallomás, a hajdan volt hajnalok fénye.
Egy árva szót sem szólnék, békén nézném a Napot,
ha haza jönnének a fecskék az áprilisi széllel,
fészket raknának újból az eresz alatt, mint régen
gőzölgő leves illata szállna, várna egy levél.
S itt lennél és szeretnél mindhalálig engem.
Nem érdekel, ha a régi ház porcicákkal telve.
14 hozzászólás
Drága Icám!
Értem szavaid, s úgy megvigasztalnálak! A pótolhatatlan veszteség fájdalma, letaglóz, térdre kényszerít minket, s csapdába ejti életerőinket.
"Talán egy áprilisi tréfa lett, és elkorcsosult
a lelkes vallomás, a hajdan volt hajnalok fénye."
Tényleg, most hogy írod, kitűnő metafora! Így visszanézve, egy áprilisi tréfának tűnik csak az élet.
Szeretettel gratulálok versedhez: Ildikó
Drága Ildikó!
Valóban néha úgy tűnik, mintha csak áprilisi tréfa lenne az egész élet, ha egy visszapillantó tükörből nézem.
Köszönöm a gratulációdat!
Ölellek szeretettel: Ica
Kedves oroszlan!
Fájóan szép!
A LEGJOBBAKAT!
Szeretettel:sailor
Kedves Sailor, nincs semmi baj, csak egy kis emlékezés volt csupán.
Üdvözöllek szeretettel: Ica
Kit érdekelnek a porcicák, csak jönne vissza a múlt, drága Ica, legalább egy kis időre…
Az egész vers egy nagy sóhajtás. Szépséges!
Szeretettel
Ida
Lehet drága Ida, hogy mindent másképpen csinálnék, de sajnos nem lehet. :)))
Szeretettel ölellek: Ica
A múlt mindig édesebb. Ahogy haladunk előre visszasírnánk. Lehet szelektálni, hátrahagyni a rosszat. Az emlékeimben azért él, hogy akkor is a jobbat vártuk, és ez így marad.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Ez annyira érdekes, mindig a hangulatomtól függ, hogy mikor mi jut eszembe a múltról.
Örülök, hogy itt voltál.
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
A "melankólia fanyar ízével" írt versed engem is megérintett. De miért veszünk ennyire komolyan egy "áprilisi tréfát"?! Már sokat gondolkodtam rajta. De nem lehet másképp.
Szeretettel:
Ylen
Kedves Ylen!
Köszönöm a kedves soraidat. Jobb talán egy tréfának fogni fel azt ami talán az is volt!
Szeretettel ölellek: Ica
Kedves Ica! Régmúlt idők árnyékai közt bolyongok én is Veled, szinte látom a hazatérő fecskéket a régi ház eresze alatt. Mindannyiunknak van egy ilyen "régi háza" – emlékek a múltból. Szép versed nagyon tetszett!!! Szeretettel üdvözöllek: én
Nagyon szépen köszönöm kedves Laci a soraidat!
Ahogy múlik az idő, annál több emlék gyűlik fel.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Kedves Ica!
Már a régi házak is csak emlékeinkben élnek, eldózerolta őket az idő.
Szép, merengős verset írtál a múltról, ami örökké bennünk él. Itt-ott megfakultak már az emlékek, néhányat ragyogóbbra színeztünk, néhányat betemettek már a por cicák, de a vágy a szeretet után örök.
"S itt lennél és szeretnél mindhalálig engem." Nagyon megható, és kedves az egésznek a hangulata.
Judit
Kedves Judit!
Örülök, hogy átérezted a versem hangulatát. Köszönöm!
Szeretettel: Ica