Bort iszol velem, de vízbe fojt az ár;
a muskotály nem űzi el belőlem,
ha néma vágyaim tüzét erőtlen
úgy adod nekem, miként a szalmaszál,
mely ha épp csekély fonal gyanánt kitart,
büszke lépteim után se tetterős;
topogva járunk kötél után s előtt,
majd legyőzünk bármi bajt, veszett vihart.
Más ez itt. Az élet adta szótlanul,
és nem érdekelte az mi múlt, mi fájt,
csak írt utamra, s az ember így tanul,
hát követni kell, ha újba visszaránt,
s pokolból vezethet ég felé vadul,
hol csapong az ész, s az élet-itta tánc.
27 hozzászólás
Kedves Kankalin!
Sokáig kell kóstolgatnom ezt a muskotályt, mire meg tudok szólalni… Nem szabad a múltban benne ragadni. Az élet (nálam az Úr) ad olyan vigaszt, olyan új lehetőséget, ami valóban kiránt a nyomorúságból. Minden fájdalom, próba céllal történik, és minden az élet felé húz. Számomra ezt fogalmaztad meg ebben a szonettben.
Szeretettel: Klári
Szia Klári! 🙂
Éppen azért más ez itt, mert igyekszem megismerkedni az ízével, illatával, zamatával.
Hogy mindennek van célja, abban osztozom. 🙂
Köszönöm, hogy foglalkoztál nem túl egyszerű szonettemmel. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Őszbontó ez a szép szonett, még ha inkább trocheikus is, mint jambikus.
Szerintem ez egyáltalán nem baj, s még hibának sem rónám fel, pedig barackvirág Mónikától tanultam, hogy a szándékos hibák is költői szabadság eszközei.
Válaszomban azonban megpróbálok nem alkalmazni ilyesmiket:
Ha bort iszunk, s te vízbe fúlsz helyette,
magadra vess! Ne muskotályt okolj, hisz
legyengülő kezed se tudja fogni,
a szalmaszálat, vágyaid keresve.
Csekély fonal kitart, de hogyha ázik,
lemáll a rostja, gyenge állagot kap,
hiába volt előbb kötél, utóbb csak
erőtlen, így egy vad vihart nem áll ki.
De van, mit életünk nekünk szabottan,
időt se nézve ránk vetett ki. Sorsunk
kemény vizén eveztet, s kar ha roppan,
követni kell akárha néha morgunk.
De így vezet pokol felől, s ha csobban
karunk erős csapása, égbe szállunk.
Szeretettel: dodesz
Jaj, az őszbontó sem rossz, de észbontót akartam. Hiába, ez a nyamvadt német billentyűzet állandóan Ésszezavar! 🙂
Kedves Kankalin!
Megígértem, hogy megpróbálom elkerülni a "költői" hibákat, mégis vétettem legalább hármat. Legalább is eddig nem találtam többet. Ami nem jelenti azt, hogy esetleg nincs is. 🙂
Javított változat:
Ha bort iszunk, s te vízbe fúlsz helyette,
magadra vess! Ne muskotályt okolj, hisz
legyengülő kezed se tud fogódzni
a szalmaszálba, vágyaid keresve.
Csekély fonal kitart, de hogyha ázik,
lemáll a rostja, gyenge állagot kap,
hiába volt előbb kötél, utóbb csak
erőtlen. Így dühödt vihart nem áll ki.
De van, mit életünk nekünk szabottan,
időt se nézve ránk vetett: A sorsunk.
Kemény vizén evezve, kárhozottan
követni kell akárha néha morgunk.
De így vezet pokol felől, s ha csobban
karunk erős csapása, égbe szállunk.
Szeretettel: dodesz
Dodesz, valamit elfelejtettem…
Az "őszbontó" nagyon tetszik, mert tökéletesen jellemző a szonettemre. Hogy épp tavasz van, az pláne indokolja a saját magad által alkotott szóösszetételt.
Na jó, ehhez kellett a német billentyűzet is, de azt gondolom, hogy te írtad le. 🙂
Köszönöm, hogy mindenre kitértél. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia, Kankalin! 🙂
Ha hiszed, ha nem, eszembe jutott nekem is, hogy az "őszbontó" milyen találó lenne. Bár megmondom őszintén, hogy csak az után, hogy elkattintottam a javító hsz.-t.:) Ha azonnal eszembe jut, akkor valahogy kiemeltem volna azt az "ősz"-t. 🙂
Nagyon megtisztelsz, hogy ennyire értékesnek titulálod keresve keresetlen szavaimat. Igen, néha keresem a szavakat, melyik fejezi ki jobban amit mondani akarok. Ha egyáltalán ki tudja fejezni. 🙂
Szeretettel: dodesz
Ui.: most pedig megrakom a máglyát! 🙂 Nem baj, ha ezt más olvasók nem értik! 🙂
Szia dodesz! 🙂
Viccelsz? 🙂 Te tiszteltél meg azzal, hogy hagytál itt egy értékes szonettet.
Azt gondolom, hogy sokan tanulhatnak tőled, jómagam is. 🙂
(A máglya rakásához én is kedvet kaptam, de nincs itthon minden kellék hozzá. 🙂 Pl. rőzse egy szál se. 🙂
Szia dodesz! 🙂
Hozzászólásod lenyűgöző, megtisztelő. Elég sokat foglalkoztál ezzel az igencsak körülményes szonettel. 🙂
Más szemszögből közelítettél, ezt azonnal úgy fogalmaztam, hogy olyan, mint egy parainesis.
Ittam minden szavad, mert tisztán csendülnek, folyamatosak és érthetőek. Tanulhatok tőled, mert én sajnos általában túlbonyolítok mindent, így a szonetteket is. 🙂 Ha mindezeket levetkőzöm, akkor talán képes leszek úgy átadni a gondolatokat, hogy az olvasónak ne kelljen nyomozni. 🙂 Bááár, a nyomozás izgalmas is lehet.
Köszönöm, hogy ennyi időt fordítottál arra, hogy megértsem: a szonettekben gördülni kell, nem léteznek tabuk, fel kell vállalni a sorok közét is. 🙂
Nagyon köszi, hogy példád által megmutattad azt, hogy sallangok nélkül szép és jó a valódi szonett.
Szeretettel: Kankalin
Tegnap már írtam hozzá, kedves Kankalin, és most nem találom. Ezért még egyszer megpróbálom.
Szonetted – mint mindig – úgy készült, mint máskor, pontosan. Egyet nem értek, bár a címe muskotály, de arról csak a versed első szakasza tesz említést. Nekem hiányzik, vagy csak én nem értem? Szerintem írhatnál hozzá még egy verset, szonett-duó lenne, s ott erről is lehetne szót ejteni.
Szeretettel olvastam: Kata
Szia Kata! 🙂
Sehol nincs nyoma tegnapi hozzászólásodnak, valószínűleg elszállt az éterben.
Ami a címet illeti, más is megjegyezte, hogy szerinte nem jó. Azért ragaszkodtam hozzá, mert (már lejjebb elmondtam) bennem ízeket, illatokat, új zamatot, pozitív hatást kelt a kortyolgatás. Ezért is láttam úgy, hogy amit ebben a versben szerettem volna elmondani, az a muskotály jelentésében és jelentőségében összegződik. Bennem már mazsolává ért, úgyhogy inkább eszegetem. 🙂
Fogok írni másik verset, el is kezdtem. Igyekszem, hogy kevesebb kerüljön a sorok közé. 🙂
Nagyon köszönöm, hogy elmondtad a véleményed.
Sok szeretettel: Kankalin
Még jönnöm kell, fel kell bontsam ezt a muskotályt :-).
aLéb
aLéb, nem lesz könnyű, jól megbonyolítottam, mint mindig. 🙂
Van neki bukéja! 🙂
Kedves Kankalin! 🙂
Annyira megboncolgatták, koncolgatták a versedet, hogy nekem – meggyőződésem ellenére – nem igazán maradt más lehetőség, mint súlyos közhelyekkel élni. Nem is teszem. Nem lenne méltó a "de szép" meg ilyenek.
Viszont azt bátran megírhatom, hogy tetszik ez a szonetted is. Érett írás. Némileg buzdítást érzek benne, amit valaki felé intézel, mindezt bölcs lezárással.
Több okom van, hogy még visszatérjek. Az egyik az, hogy kíváncsi vagyok aLéb miként bontogatja a muskotályt.
Szeretettel
Zoli
Szia prince! 🙂
Nem bánom, ha szétszedték ezt itt, örülök annak, ha foglalkoznak vele, kivesézik, mert ezáltal építgethetek. Kedvelem a kemény kritikákat, remélem, lesz még. 🙂
Ha tetszik neked, annak örülök. Ha érettnek gondolod, nem ellenkezem, mert valóban kezdek apránként felnőni. (Jobb későn, mint soha.)
Szerintem ebben a szonettben sokkal több van, mint az eddigiekben. Tudom, hogy szokásosan rejtelmes, tudom, hogy idő kell megértéséhez, de azt gondolom, hogy ha valakinek valóban fontos ez az üzenet, szán majd energiát erre. 🙂
Ha visszatérsz, annak mindig örülök. Hogy aLéb miként bontogatja a muskotályt, arra én is kíváncsi vagyok, mert speciális dugóhúzó kell hozzá, amihez hozzájutni nem egyszerű, mert elrejtettem. 🙂
Ennyivel spékeltem meg most eddigi szonett-őrületem, és ez nem kevés, nem is volt könnyű. 🙂
Köszönöm, hogy ismét itt voltál! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia prince! 🙂
Nem bánom, ha szétszedték ezt itt, örülök annak, ha foglalkoznak vele, kivesézik, mert ezáltal építgethetek. Kedvelem a kemény kritikákat, remélem, lesz még. 🙂
Ha tetszik neked, annak örülök. Ha érettnek gondolod, nem ellenkezem, mert valóban kezdek apránként felnőni. (Jobb későn, mint soha.)
Szerintem ebben a szonettben sokkal több van, mint az eddigiekben. Tudom, hogy szokásosan rejtelmes, tudom, hogy idő kell megértéséhez, de azt gondolom, hogy ha valakinek valóban fontos ez az üzenet, szán majd energiát erre. 🙂
Ha visszatérsz, annak mindig örülök. Hogy aLéb miként bontogatja a muskotályt, arra én is kíváncsi vagyok, mert speciális dugóhúzó kell hozzá, amihez hozzájutni nem egyszerű, mert elrejtettem. 🙂
Ennyivel spékeltem meg most eddigi szonett-őrületem, és ez nem kevés, nem is volt könnyű. 🙂
Köszönöm, hogy ismét itt voltál! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin !
Én s kóstolgatom ezt a muskotályt…
Egyszerűen nemes, de tényleg el kell engednünk a múltat.
Kiváló szonett, remek tartalommal.
Szeretettel : Zsu
Szia Zsu! 🙂
Majd a muskotály megoldja… :)))
Köszönöm, hogy itt voltál megint. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Már az első sor ad egy löketet neki. Több erő van benne, mint az előző versben 🙂
Szeretettel:Ági
Szia Ági! 🙂
Örülök, hogy így gondolod. 🙂
Köszönöm, hogy elolvastad és átérezted a verset. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Azon gondolkodom, mennyire változtatná meg az első sor értelmét az "és" helyett egy "de"? Azt hiszem semennyire, hisz mindkettő valamiféle ellentétet fejez ki. Legalább is én az "és" után magamban hallok egy "mégis"-t.
Véleményem szerint megfelelőbb lenne, s javítaná a jambikusságot is!
"Sonettare necesse est!" 🙂
Szeretettel: dodesz
Szia dodesz! 🙂
Gyökeresen megváltoztatná az értelmét, mert nem ellentétesnek szántam a két tagmondatot. 🙂
A jambikusságon valóban javítana a"de", viszont egészen más lenne a kép. Lehet, hogy ki kellene vennem a vesszőt. Nyelvtanilag kívánkozik, de gondolkodtam azon, hogy elhagyom. Mégse tettem.
Tudom, hogy nagyon nehéz vers, sok türelmet igényel.
Látom, hogy neked bőven van belőle. :)))
Köszönöm, hogy próbálsz javítási lehetőségeket találni. 🙂
"Sonettare necesse est!" 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Bizony, akkor én tényleg más szemszögből közelítettem. No, majd jön aLéb és felnyitja a szememet. 🙂
"Sonettare necesse est!" 🙂
Szeretettel: dodesz
Szia dodesz! 🙂
Azt gondolom, hogy a versek mindenkinél úgy hatnak, ahogy kell. Lehet, hogy más a szemszög, de ez egyáltalán nem baj, sőt, evidens: máshogy élünk meg érzelmeket. 🙂
Különbözőek vagyunk, hát különbözőképpen reagálunk a külvilág belvilágos üzeneteire is.
Számomra hatalmas erősítés, hogy jelzéseket küldesz esetleges hibáimról, mert mindig átgondolom ezeket.
Ne várj senkitől szemnyitogatást, ne más szemével láss! 🙂
Ugyanakkor én is kíváncsi vagyok aLéb véleményére, mert végigkísért azon az úton, melynek csodás szlogenje tőled származik:
"Sonettare necesse est!" 🙂
Köszönöm, hogy figyelemmel kísérsz. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Csodára megérett a költészeted, mint a muskotály illatos, zamatos. Így tetszik a szonetted nekem…nagyon.
Szeretettel gratulálok: Ica
Szia oroszlán! 🙂
Bár túlértékeltél, annak örülök, hogy tetszett a vers.
Köszönöm, hogy elmondtad itt. 🙂
Szeretettel: Kankalin