Beszélj! Beszéld ki magad!
Ha hallom, amit gondolsz, tudom, hogy ki vagy!
Mutasd meg magad! Had ismerjelek!
Mond ki, amit gondolsz, mint a kis gyermek!
Ő beszél! Cseveg-csacsog!
Addig mondja, amíg meg nem hallod!
Ösztönből mutatja önmagát!
Akarja, hogy észre vedd, mit csinált!
Figyeld, hogy ő már milyen okos!
Szeretné, hogy tudd, ő milyen most.
Ha nem veszed észre, addig tesz-vesz,
Amíg rá nem figyelsz!
Ha megunja, hogy nem veszed észre,
Mindent elkövet! Baj lehet belőle!
Őnéki egy a vágya, kérése,
Mindegy hogyan, csak vedd észre!
Már apró gyermekként, az a vágya,
Hogy érezze, szükség van reája!
Akkor boldog, kiegyensúlyozott,
Ha érzi szükségét! Jó, mert vagyok!
Ha ezt belátod, együtt beszélgettek,
Meglátod, mindketten boldogabbak lesztek!
Hát beszélj te is sokat!
Mutasd meg néki te is, hogy milyen vagy!
3 hozzászólás
Hát igen, sok szülő megfogadhatná költeményed mondanivalóját, és néha figyelhetne, mert később már az a gyermek se akarja megmutatni magát… Tetszik a vers gyermeki játékossága, könnyedsége – csak gratulálni tudok.
Tévé, tévé, tévé. Beszéd helyett. Igazad van, nagyon. Én csak tudom, küzdök is a fiammal, próbálom terelgetni. Minden ovodába kiraknám a versedet!!! Hadd olvassák el a szülők. Bár lehet, hogy nem érnének rá…
Kedves Gyémánt-kereső……….KedvesStephen G Taylor Jr!
mind akettőtöknek köszönöm, hogy meglátogattátok a verseim és elimerő véleményetekkel magtiszteltetek
Szeretetel: marica