Vadvirág mely csábító,
skarlátvörös, lázító…
mégis gyengéd, mint a szél,
ő a színével beszél.
Künn a réten oly vidám,
ha arra jársz délután,
átölel a tengere…
élvezettel dőlsz bele.
Vigyázz rá…! hisz védtelen,
kis virág egy tengeren,
kelyhe mint a tiszta tó,
andalító… ringató.
Csak szemednek vágya ő,
olyan, mint egy drága nő,
nézed szirma bársonyát,
gyenge szára harmatát.
Ha letéped belehal,
szirma lehull, mint a fal,
némán sír, mint rossz kolomp,
árva pipacs…, kis bolond!
Nagy Ilona
Klatschmohn
Wildblume die verlockend,
scharlachrot und aufregend…
trotzdem so zart wie der Wind,
der mit ihren Farben spricht.
Auf die Wiesen doch so froh,
wenn ihn siehst, als Wanderfloh,
umarmt dich das Blumenmeer …
mit Lust liegst dich nieder her.
Gib acht …! Sie ist unbewacht,
die Blümlein in Meeresnacht,
der Kelch so rein wie der See,
still und ruhig wie die Fee.
Der Sehnsucht deines Auges,
der Herrin deines Hauses,
siehst, das sanfte Blütenblatt,
und das Tau am Blütenrand.
Wenn abbrichst, dann stirbt er,
das Blatt fällt, wie ein Mauer,
wortlos weint er, kein Glockenton,
du dumme …, Waise Klatschmohn!
Fordította Mucsi Antal
2 hozzászólás
Kedves Tóni!
Csodaszép vers, megérdemelte a fordítást. (Pirospipacs: Nagy Ilona rég járt már nálunk, de költeményeit szívesen olvasom, Káprázatosan szépek!
Üdvözlettel: Ica
Kedves Ica!
Az ő jóvoltából tudtam ezt a versét is átfordítani németre, megkérdztem tőle és megengedte. Neki koszönhetve, most neked is köszönhetem, hogy elolvasod a fordításomat.
Üdv Tóni