Lemondás a költészetről
Vergődtem eddig
Bús habokon.
Fölbuktam, tűntem;
De mindig csüngtem
Csillagokon.
És most, hogy hittem:
Parthoz jutok
A nagy tengerre
Visznek egyszerre
Bőszült habok.
El, végső ábránd!
Az életért.
Borulj el, mennybolt!
Ragyognod nem volt
Értem miért
Nagy Mór 1850 – 1910
Verzicht auf Poesie
Ich hab’ gezappelt
an den Wellen.
Ich fiel und verschwand;
wo ich immer hang
an den Sternen.
Und jetzt, wo ich glaub’:
Ich bin an Land,
an das große Meer
bei dem alten Wehr
nur der Schaum stand.
Weg, du letzter Traum!
Für das Leben.
Bedeckt dich Himmel!
Kein Grund zu flimmern,
um mein Leben.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni