Csillag nélkül éji patak
halkan csorran könnye szakad
partja eltűnt a vak ködben
egyedül van a közönyben.
Sátrat vert a lombkorona
felette van a nyoszolya
tükrében szuszog az élet
könnyebbülést mégsem érez.
Elhagyta őt a megszokott
ragadott görcs vándorbotot
leomlott a tegnap napja
önmagának lett így rabja.