nagy utazás

I.

párkányról mosolyog a sikoly;
sajttá lőtt házfalak.
házfalak?
vakolatlan téglaszemek.
pislognak; reszketnek.
reszketnek az emberek.

II.

alpoki riviéra,
nyugati balkán:
keletebb nyugat.
virágládák közt köszön
a múlt,
hogy nincs is múlt,
vagy talán magányos.
nincs kit a tollárra nyomni.

III.

a horizont a panoráma:
a hegyek;
cigarettára gyújtva,
összebújva,
szeretkeznek.
itt láncban,
amott már rögösen.

–
Amit gondol, amit érez.
Hogyha gondol.. hogyha érez.
Barna sör. Kávéízű. Kávészínű.
Nemis gondol, nemis érez.
Te se gondolj… legfeljebb érezz.
–

IV.

Háromszor erőszakoltam meg
az Uffizi esthajnalcsillagát
pedig épphogy világra hányták
a puhatestű istenek

V.

Megtörtem a tengert.
Megtörte magát a hátamon.

VI.

A vonatom indul
Vagy csak
Az állomás rohan

VII.

Pizzatésztába múmiált rögeszme:
Dögöljenek meg a gondolatok!

VIII.

Toledói acél
a csizmaszárba
(lesből ölnék én is)

De minek?
(magamat pedig nem gyilkolom meg…)

IX.

Iszonyú a tériszony:
ferdén úszni a felhők között,
ferdén, mégis józanon.

X.

Kávéscsésze peremén
töprenghet a gondolat
úszkálok a feketén
lóbálom a lábamat

XI.

sörízű sör
hatalmas husok
végre
félig már itthon vagyok