Öreganyó görnyedt háttal
ül kicsi szobájában:
rózsafüzért morzsolva
kezét imára kulcsolja.
*
Cserépben kicsi asztalán
csak egyszál fenyőfaág,
rajta szaloncukor, és
egyetlen gyertyaláng…
*
Visszatekint a múlt időbe:
Egy karácsony estére,
mikor ezer gondja közt
csak ő ajándékozott.
*
Mindannyiuk orcájára
mosolyokat fakasztott.
Vidám karácsonyi ének
szállt felfelé az égnek…
*
Diós-mákosbejgli,
mézeskalács-fenyőfa
és pecsenye illata
szállt föl a magasba.
*
Gyermekei minden tájra
elszéledtek a világba’,
mindegyik él magában –
törődik saját bajával.
*
Egyiküknek sincsen gondja
öreg nagymamára,
ki szomorúan ül magába’
egyedül, elhagyatva…
*
Tán elfeledték, ki őket
szerette, és nevelte?
Otthagyták őt magában,
ezernyi bánatával?
*
Igaz, sokat fáradoznak,
nekik se könnyű az életük,
a pihenést megérdemlik.
De miért csak arra figyelnek,
*
hogy meglegyen maguknak
gazdagon terített asztaluk,
luxus-berendezésük
utazásuk-pihenésük?
*
Akkor majd eszükbe jut
kedves öreganyójuk,
amikor már késő lesz,
ha elszáll belőle az élet?
*
Tán akkor emlékeznek
majd a gyermekkorukra,
a szép karácsonyokra,
békés otthonukra,
*
amikor a nagymamájuk
szeretettel viselte gondjuk’
kísérte minden léptük’
gondoskodott róluk.
*
Szomorúságukban vigasztalta,
betegségben ápolta őket;
a felgyógyulásukért
pedig imádkozott értük.
*
Akkor érzik: mit tett értük,
ha majd megöregszenek,
ha a karácsonyestéken
már magukban lesznek?
*
Akkor fájhat majd a lelkük,
(de már mindhiába…)
Öreganyó elköltözött,
lelke elszállt más világba.
*
Ahol fáradozásait
már kipiheni végre.
De ő odafentről is
fájdalmukat érzi,
szívük nagy bánatát
imával enyhíti.
14 hozzászólás
…….:):)nagyon szép gondolatok futnak végig soraidon!!!!!!!!!!!!:):):)…..örök téma:):):)…sok fiatalnak lehet ajánlani:):):)..szeretettel…doratea
Kedves Finta Kata! Fájó szépségből épült ünnepi versedet átéléssel olvastam. Köszönöm. Boldog Karácsonyt Kívánok. Túri I.
Kedves Finta Kata! Fájó szépségből épült ünnepi versedet átéléssel olvastam. Köszönöm. Boldog Karácsonyt Kívánok. Túri I.
Kata….
Köszönöm, köszönöm versedet, mesédet…. igen… túl késő… de nagyanyó nem az a fajta aki abbahgyja, ugyebár… 🙂 köszönöm Kata….. :*( (könnyem is kicsordult… mert én átéltem ezt! Úgyhogy én most megyek letörlöm egy zsebkendővel…
Mégegyszer köszönöm!
Nagyon szép vers!
Csodálatos kedvesség, megható! Szívből gratulálok Kata!:) Boldog Új évet Neked!:)
Mindnyájatoknak köszönöm, hogy meglátogattatok és véleményt mondtatok versemről. Elnézést kérek tőletek, amiért csak most válaszolok, de a abban az időben hosszabb ideig nem tudtam belépni a sz. gépre, ezért mulasztottam.
Szeretettel: Kata
Korabeli versemet azért tettem fel, mert akár karácsony, akár húsvét, a nagyanyók már olyanok, hogy ilyenkor nagyon magányosan érezhetik magukat. Ezért figyeljünk arra, ha van egyedülálló idős ismerősünk, keressük fel legalább levélben, e-mailben, vagy személyesen, biztosan mindenkinek jólesik.
Kedves Kata!
Most is csak a tartalom miatt tudom elfogadni ezt a valóban szép gondolatokkal teli írást. Szabadversnek sem tudom nevezni, hiszen látszik rajta a rímre való törekvés, de sajnos nem mindenhol valósul meg, s akkor is kusza a rímképlet, s rendezetlen a szótagszám. Remélem, nem haragszol az őszinte véleménynyilvánításért!
Szeretettel: dodesz
Kedves Dodesz!
Ha körülnéztél volna, látnád, hogy a vers 2005-ben készült, s nekem akkor alig volt még 3-4 versem, akkor kezdtem, de azokat nem akarom átírni. Tudom, hogy csak a tartalom ér valamit, mégis, kedves nekem, mert az első versek között született.
Köszönöm az érdeklődésed.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Tudod, hogy nem bántani akarlak, csak a véleményemet írtam le. Igazad van, nem is figyeltem a keletkezés dátumára. 2005-ben én még egy sort sem írtam le, nemhogy kettőt, ami még rímelt volna is egymással. Később is eleinte csak vacak kis akrosztichonokat jegyeztem, aztán a Kvízpart nevű oldalon egy fórumtárs kérésére szerkesztettem össze első, talán versnek nevezhető irományomat. Itt is megtalálható, "Vers, Tangó fórumtárs kérésére " címmel.
Szeretettel: dodesz
Ui.: Ezt a hsz.-t véletlenül először a szonettkoszorúdhoz írtam be. 🙂
Kedves Dodesz!
Akkor Te sem olyan nagyon régi versíró vagy, de jobban ismered a verstant, mert azt én már ki sem tudom találni, hogy hány éve? dehogyis! hány évtizede! tanultam. Pedig már kisiskolás koromban is szerettem verseket mondani, szavalni, utána is, de aztán jött a háború, majd a munka ideje, örültem, ha az újraépített könyvtáramból olvashatok…
Látom a képen, hogy egy cicát simogatsz. Márpedig aki a macskákat szereti, rossz ember nem lehet. Javítva: aki az állatokat szereti… Ha látnád, hány macskás prózám és egyszerű szabad-versem van, csodás cicák voltak. Mert hárommal éltünk, egyik 22, másik 18 évig élt velünk, a kiscica meg 6 évig, mert ifjon sokat járt udvarolni, aztán nem tudjuk mi történt vele… nem jött haza.
Üdv. Kata
Kedves Dodesz!
Akkor Te sem olyan nagyon régi versíró vagy, de jobban ismered a verstant, mert azt én már ki sem tudom találni, hogy hány éve? dehogyis! hány évtizede! tanultam. Pedig már kisiskolás koromban is szerettem verseket mondani, szavalni, utána is, de aztán jött a háború, majd a munka ideje, örültem, ha az újraépített könyvtáramból olvashatok…
Látom a képen, hogy egy cicát simogatsz. Márpedig aki a macskákat szereti, rossz ember nem lehet. Javítva: aki az állatokat szereti… Ha látnád, hány macskás prózám és egyszerű szabad-versem van, csodás cicák voltak. Mert hárommal éltünk, egyik 22, másik 18 évig élt velünk, a kiscica meg 6 évig, mert ifjon sokat járt udvarolni, aztán nem tudjuk mi történt vele… nem jött haza.
Üdv. Kata
Kedves Kata!
Amennyit én tanultam a verstant, attól, ha abból kellene táplálkoznia, egyetlen agysejtem is éhen halna!:)
A háború idején én még csak pajzán gondolat voltam, de három nővérem épp az alatt született. 40-42-44-ben. Úgyhogy még a két idősebb is csak halvány emlékfoszlányokkal rendelkezhet.
A cicát az ölemben Olivérnek hívták, sajnos, már rég meghalt szegény. Pedig annyira szelíd volt, hogy a lányom 2 évesen a farkánál fogva hordozta, de egy szót sem nyávogott. 🙂
Most is van 3 macsekunk, Zokni, Bográcsgulyás és Rozi. Bentlakók, mert főútvonal mellett lakunk, s a szomszédnak már 8 macskáját ütötte el a busz. 🙁
Bográcsgulyás nemrég kiszökött, s több mint egy hónapig nem volt hajlandó hazajönni, pedig csak a szomszéd kertjében húzta meg magát. Végül az éhség mégis hazahajtotta. 🙂
Szeretettel: dodesz