Rémséges utakon lovagol az élet,
kérdéseket intéznél hozzá,
de felelet nem lesz.
Őrlődsz, rágódsz, téped a lelked,
a csata most van itt,
menj és vívd meg!
Ha elbuksz, elbuksz,
volt már ilyen –
a Sors osztotta kártyákkal játszol,
érd be ennyivel.
Isten teremtette magányban él minden élő,
szabad a vásár, ide nem kell belépő.
A Mennyország kapuja nyitva,
csak nekem nincs oda bérletem,
minek legyek hát tiszta?!
Bér-let(t)
By Kicsi Kavics
2 hozzászólás
Hát nekem pár, helyen nem jön ki a ritmus, de természetesen lehet hogy a fülemmel van a hiba. Amúgy gratulálok. A rímeken még dolgozzál egy kicsit szerintem.
Kedves Michelangelo! Köszönöm az észrevételt! Nekem -amikor verset írok – nem kitétel, hogy a sorok rímeljenek. Az élet maga sem mindig úgy alakul, hogy az szép, s jó legyen, sajnos nem mindig azt halljuk, amit szeretnénk, hogy mondjanak nekünk… s azt hiszem, a nagy költők verssorait sem fűzték mindig rímek csokorba…:-) De ettől függetlenül tényleg köszönet a soraidért!