Nagyapám

Nehéz hó súlyát nyögik a fák
Évezredek óta nem változott e táj
Hegyek büszke ezüst ormán
Fáradhatatlan jár a nagyapám.

Mögötte völgyek és bércek.
Úttalan utak előtte.
Tudja, a csúcs messze.
De régóta van elméjében.

Ő a hegyek bölcs vén vándora,
Ez a hely otthona nyugalma.
Megmássza újra és újra, elidőz.
Még is számtalanszor hazatér Ő.

Mi minden nap csak látjuk,
Tesz – vesz, felmegy, eljön, morog.
És ésszel fel nem foghatjuk:
Mily jó a hegyek büszke ormán!