Az én nagyapám haja hófehér.
Magyarországon lakunk, ő meg én,
De mégis nagyon messze van szegény.
Vannak ott erdők, szép nagy zöld hegyek,
Karácsonyfából álló fenyvesek,
Nyaralni oda mégsem mehetek.
Piros alma terem az almafán,
Abból sem küldhet nékem nagyapám,
Pedig az ő faluja is hazám.
Másképp lesz ez, tudom, nemsokára:
Ha megnövünk mi is akkorára,
Együtt megyünk az ő falujába.
Visszavesszük a kerti almafát,
A zöld erdőt, az ős magyar Hazát,
A fehérhajú szegény nagyapát.
Sajó Sándor
Mein Grossvater
Mein Grossvater hat schon, schneeweisse Haare.
In Ungarn wohnen wir beide, er und ich, seit Jahre,
aber trotzdem ist er so weit weg von mir, der Arme.
Es gibt dort schöne grüne Wälder, Berge mit Krater,
mit Christbäumen zugewachsene Amphitheater,
in den Ferien darf ich trotzdem nicht, zu den Grossvater.
Roten Apfel trägt dort, der Apfelbaum,
er kann mir keines schicken, wegen den Schlagbaum,
obwohl sein Dorf ist auch, mein Heimatraum.
Es wird ja anders, das weiss ich, schon bald:
Wenn, wir endlich erwachsen, werden halt,
in sein Dorf wieder gehen, auch ohne Gewalt.
Nehmen wieder zurück, im Garten den Apfelbaum,
den Wald und den altungarischen Heimatraum,
und der alte, arme weisshaarige Grossvater auch.
Anton Muci
2 hozzászólás
Nagyon szép verset hoztál kedves Tóni és tetszik a forditás is! 🙂
Szeretettel gratulálok: Klára
Kedves Klára!
Hamár a sors rákényszerített egy idegen nyelv megtanulására, gondoltam, legyen belőle az otthon maradottaknak is egy kis hasznuk belőle (egyeseknek mérgelódés), és fordítgatokm úgy magyarból németre, mint németről magyarra.
Van akinek tetszik, van akinek nem.
Köszönöm, hogy neked igen, ős üdv Tóni