Emlékszem, még kislánykoromban
iskolai szünetben nála nyaraltam.
Nagymamám már nagyon idősen
állt az udvarban szálfaegyenesen.
Kedves mosollyal várt engem,
nagy tál epret tartva kezében,
ősz haja lobogott a szélben,
hosszú ruhájában tipegett elém.
Hozzá mindig örömmel utaztam,
füstöt eregető hosszú vonatban,
kanyarogva a fenyőfák között,
az ablakban állva ábrándoztam.
Bámultam a csodás erdélyi tájat,
az égig felnyúló fenyőfákat,
élvezettel szívtam magamba
a sűrű erdő ózondús illatát.
Boldogságom nem tartott sokáig,
közeledett a front a határhoz.
Rokonoktól búcsúzni kellett,
elhagynunk kedves otthonunkat.
Édes jó nagyanyám karjába zárt
fülembe suttogta: utoljára lát.
Háború zord szele kegyetlenül
nagyon messze elsodort tőle.
A jövendölése beteljesedett:
többé engem nem ölelhetett.
Nemsokára postás hozta a hírt:
Ő elment örökre; ott nyugszik
a havasok aljában, Páva község
temetőjében, fenyőfák tövében;
őseink mellett alussza örök álmát,
s az égi mezőkről tekint le ránk.
19 hozzászólás
Kedves Kata!
Gyönyörű visszaemlékezést írtál 🙂
Szeretettel Éva
Köszönöm, kedves Éva, hogy meglátogattál és elolvastad.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Szép versed olvasása közben én is Veled utaztam a fenyőfák között zakatoló vonaton.
Erdélyben soha nem jártam még, de ezzel a néhány képpel nagyon jól érzékelteted a tájat.
Látom magam előtt Nagymamádat, ahogy megölel a szálfaegyenes, ősz hajú asszony és a füledbe súgja a búcsúzását.
Meghatott.
Szívből gratulálok!
Szeretettel:
A.Adrienn
Kedves Adrien!
Nagyon kedvesen írtad le, hogyan hatott rád a versem. Erdély gyönyörű, én "csak" négy évig élettem ott Kedves Nagymamám és rokonaink körében, de olyan emlékek maradtak bennem, amit soha nem lehet elfelejteni. Csodás tájakon zakatolt az a hosszú, füstöt eregető vonat, mindig gyönyörködtem a látványban.
Köszönöm kedves szavaidat,
szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Gyönyörűséges versed olvasásakor az én nagyanyám jutott az eszembe. Bevallom megcsillant a könynem. A nagymamák sokszor talán többet tudnak adni, mint az anyák. Érettebbek, lehiggadtabbak, bölcsebbek talán. Bizonyára a Te Nagymamád is valamiben többet tudott adni, ami miatt ennyi idő távlatából is rá emlékezel.
Hiszem, hogy az elment és szeretett nagymamák figyelik és segítik útjainkat, itt e világban.
Ismét nagyon jó volt olvasni gondolataid, hisz mindig valami aktuális témát öntesz szép formába.
Köszönöm ezt Neked!
Szeretettel:
Hamupipő
Kedves Hamupipő!
Bizony, nagyon rég' voltam az a kislány, aki akkor olyan szívesen ment a Nagymamájához a csodálatos tájakon, füstölgő vonaton, még onnan is 300 kilométerre, ahol laktunk. Életem legszebb éveit éltem Erdélyben.
Én és a Nagymama közt valahogy nagyon sok év volt – nem tudom miért, sokkal több, mint például én köztem az unokákkal. De tudod, olyan különös volt, ahogy szálfaegyenesen járt a kertben, az udvaron. 96 éves volt, amikor elment öröke, s olyan idők jártak, hogy innen el se mehettünk a temetésére.
Köszönöm az igazán kedves szavaidat.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Versed olvasása bennem is régi emlékeket idézett fel a nagymamámról.Nyári szünidőkben sok időt töltöttünk el ott testvéremmel.Nekünk, nekem megadatott, hogy sokáig érezhetem meleg szeretetét.Azt nem tudom mikor fog elérkezni, de várom , hogy azzá válhassak .Remélem megadatik.:-)
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Örülök, hogy fölkerestél és elolvastad versemet. Nagyon távol élt tőlünk, Apukám meg sem látogathatta, mivel a románok megtagadták tőle a beutazási engedélyt, ezért Anyukám vitt el engem a bátyámmal először hozzájuk, amikor másfél éves voltam, s utána akkor mehettünk oda, amikor rövid időre Erdély újra visszakerült az Anyaországhoz. Akkor helyezték Apukámat Marosvásárhelyre egy nagy általános iskolába, ahol négy évig tanított. Ezért én rövid ideig érezhettem rokonaink szeretetét. De az is csodálatos volt.
Kívánom, hogy megadassék neked a nagymamaság, mivel az csodálatos. A "kis"-unokáim már egyetemisták, de sokáig szerethettem őket pici koruktól, mivel építkeztek a lányomék, és én pótoltam az ő hiányát vagy náluk voltam, vagy kocsival hoztam őket mihozzánk és nagyon sok kedves emlék maradhatott az itteni időkről, mivel itt szereztek barátokat és barátnőket, s élvezték a kertet, s egyéb vidéki emlékeket szereztek.
Köszönöm, hogy meglátogattál.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Az én anyai Nagymamám is Erdélyben alussza örök álmát, így közelebb érzem magamhoz ezt a ngyon szép emlékezést.
Gratulálok: Zagyvapart.
Köszönöm a látogatásodat.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Kata!
Igazán nagyszerű és megható emlékezés a nagymamádra!…
Gratulálok írásodhoz!…Ölellek: Lyza
Köszönöm, kedves Liza a látogatást és az értékelést. Sokra tartom a véleményedet.
Szeretettel: Kata
Nagy tisztelettel olvastam a versed Kata!
Szép emlékezést írtál a nagymamádról!
Számomra megtisztelő a véleményed. Köszönöm, hogy elolvastad.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Kata!
Nagyszerű múltidéző verset írtál Kedves Nagymamád emlékére.
Öröm volt elolvasni, mert közben én is emlékezhettem a saját elhunyt nagyszülőmre.
Köszönöm az élményt, csodásan kifejezted az érzéseidet.
A nagymamák mindenki életében különös szerepet játszanak és soha nem felejtjük el őket.
Üdvözlettel:Tamás
Remélhetőleg soha nem történik még egyszer ilyen szomorú esemény, mint a háború, mely elválasztja a családokat és tönkre teszi mindenki életét.
Bízzunk egy szebb élhetőbb, jövőben!
Nagyon tetszik, ahogy a tájakat ábrázolod és összekötöd az érzéseiddel.
Üdv.:Tamás
Köszönöm kedves és részletes véleményedet. Én is Veled együtt bizakodom, hogy nem történik meg velünk ismételten olyan szörnyűség, mint egy világháború. Mindenki mondjon hálát a jó Istennek, hogy legalább a környezetünkben nem háborúskodnak az emberek.
Így sem könnyű az élet, sokunknak küzdenie kell a mindennapi kenyérrt és azért, hogy nyugodt élete legyen.
Szeretettel: Kata
Ismerem én is azt, amiről írsz. A végtelenül szeretett nagymamát. Az utolsó ölelést, amiről mindketten tudjátok hogy az utolsó. Azt hiszem ilyenkor nem számít hogy a háborúban vagy jóval utána…Átéltem, átérzem…
Köszönöm az értékelést és azt, hogy nálam jártál. Mindig szívesen látlak máskor is.
Üdvözlettel: Kata