hogy a szavak széthullnának hogyha fájón csöndben kérdeznéd
olyan nagyon hogy a csüggedt könnycseppek már járt úton járnak
hogy a régi emlékek nem élnek csak egyszerűen fájnak
olyan nagyon hogy egy forrón őrjöngő émelygésben élek
hogy a szemeimet zárva tartom mert újból látni félek
olyan nagyon hogy elcsukló hangomat nem hallja már senki
hogy lelkem tépett palástját a föld alá kellene tenni
olyan nagyon hogy az álmok elbújnak ha szobámba lépek
hogy jajgató varázsszómra elporlad bármihez is érek
olyan nagyon hogy leginkább csak becsukott szemmel ugranék
hogy ha megtudnám merre van az a befogadó szakadék
olyan nagyon hogy lábad megtorpanna ha ugyanezt tudnád
hogy fejedet egy lágy öl helyett a jéghideg űrbe fúrnád
olyan nagyon hogy már nem érdekel az égvilágon semmi
hogy nem szeretnék én semmi mást csak egyszerűen nem lenni
22 hozzászólás
Szia!
Ami fáj, az él…szerintem…a versed ismét nagyon mély, nagyon jó…
Köszönöm.
Én köszönöm Brúnó!
Hanga
Kedves Hanga!
Versedet mély fájdalom hatja át… Íme itt a bizonyíték arra, hogy a legszélsőségesebb érzések ihletnek a legcsodásabb írásokra:) Gratulálok!
Üdv:Borostyán
Borostyán, szívből köszönöm megtisztelő soraidat, rámfért ez a csöpp mosoly.
Hanga
Szia Hanga!
Egy szuszra előtörő érzelemzuhatag…
Azt hiszem, most nem vagy túl vidám! A versed azonban csodálatra méltó!
Gratulálok, és szeretettel gondolok Rád!
Gyömbér
Köszönöm Gyömbér, és legfőképpen a rám-gondolást!
Szeretettel:
Hanga
Kedves Hanga!
sikerült szerintem az, amiről azt hittem nem fog!
Szívből gratulálok!
Utolsó sorod tökéletes!!!
Szeretettel,
Zsolt
Zsolt, te egy olyan ember vagy, akiről biztosan tudom, hogy érti ezt a verset. Köszönöm szívből!
Hanga
Ismét valami nagyon jó! Tőled 🙂
Ismét nagyon örültem, Neked 🙂
Hanga
olyan nagyon jól megírtad, Hanga… Mindent beletettél, ami elveszíti a fontosságát, a rajtad úrrá lévő érzés miatt, és végig feszült a vers, mi lesz, és te olyan nagyon jól "kiürítetted" az utolsó soroddal, mintha valóban kiszaladtam volna a szakadék fölé..
aLéb
Az olvasást és az átélést szeretettel köszönöm kedves aLéb!
Hanga
Oh… ez most tényleg nagyon szomorú lett, és én teljesen megértem, amit itt megfogalmaztál… de tudnod kell, hogy nem "csak" gyöngyszemeket tudsz alkotni lenyűgöző módon, hanem egy teljes gyöngyfüzért is… 🙂
Szeretettel: M.
Mona, nagyon köszönöm biztató szavaidat, az ilyenekért kerültem el eddig azt a szakadékot.
Szeretettel:
Hanga.
Fájdalommal teli minden sorod….de csodálatos!
András
Igen, most ez a legerősebb érzés bennem, nagyon köszönöm szavaidat András!
Hanga
Életünkben előfordulnak hullámvölgyek is. Ilyen alkalommal
születhetett ez a versed, amire hirtelen csak egyetlen jelző jut
eszembe: lenyűgöző!!
Szívből remélem, ez csak átmeneti állapot.
Örülök, hogy olvastalak.
zsike, kedves, ez most inkább egy hullám-szakadék, ha morbid lehetek. De ritkán szoktam feladni,
Szívből:
Hanga.
Szívszorító alkotás…szűkszavúságomnak oka csupán ennyi.
Ebbe most nagyon "belefájdult" a lelkem…
Ezek az érzések elragadnak engem is olykor…nem fájnak mégsem annyira, mint ahogyan most ülök a monitornál versed előtt és szinte el sem hiszem, mennyire átélem…
Tamara
Kedves Tamara!
Az, hogy így át tudod élni abból fakadhat, hogy az érzéseid hasonlóak, csak tán jobban tudod kezelni őket. Nagyon köszönöm, hogy olvastad!
Szeretettel:
Hanga.
szia Hangám!
szépen kiírtad magadból, amit lehetett…
ilyenkor kár is azzal foglalkozni, hogy forma meg ritmus
és egyebek! most a tartalom mindennél fontosabb!
és jó lett!
ölel
leslie
igen leslie, ez aztán ki lett írva, köszönöm, az ölelést kiváltképp!
Hanga