Lehunyja kék szemét az ég,
Lehunyja sok szemét a pék,
Betonbörtön meseszép,
Itt béke volt, de nagyon rég.
Odakünn az utcán
Halovány fény dereng,
Szorgalmasan rugdosnak
Egy csóró részeget,
Odébb egy koldus
Bágyadtan kéreget,
S egy pénzéhes pillangó
Rekedten felnevet.
Részegek hánynak a fa tövébe,
Innen már elpártolt a béke,
Jobban jársz, ha alszol Kis Balázs,
Ne találjon rád a vérízű pusztulás.
Fiatalok mulatnak rendesen betépve,
Hallgatják a zajt örömet remélve,
Agymosott "zombiként" torzan rángatóznak,
De józanabb társaik rájuk se bagóznak.
Mások már alszanak, mert sötét az ég,
Csak egy taxisofőrt szúrnak le még.
Egy menekülő bukik fel a betonban,
S a szórakozóhelyen kézigránát robban.
Sikoltás és riasztó, hangos mind a kettő,
Villanyok gyulladnak, s rögtön jön a mentő,
Befordul a yard is, fánkot fal a közeg,
Szép kövér ember ő, ráadásul öreg.
Kocsit tör fel épp a szorgalmas kisebbség,
Dolgozni utálnak, de nagy köztük az egység,
Ha elkapják őket, sohasem vallanak,
A bűncselekményekről semmit sem hallanak.
Rasszista a rendőr, jön már az ombudsman,
Nyúl viszi a puskát, mifelénk ez így van,
Nehéz a szegénység, áldozat a bűnös,
Csóró a gazdag és rendőrt vár a hűvös.
Búskomor emberek bújócskát játszanak,
A végrehajtó a hunyó, de sohasem váltanak,
Össznépi játék a „ki nem fizet áramot?”
Egye meg a fene ezt a szörnyű bánatot!
Aludj már Nagy Balázs, jobb lesz ez így neked,
Addig, míg gyerek vagy, jó csak az életed,
De egyszer felnősz majd, te szeleburdi svihák,
S hidd el, csak furább lesz körötted a világ!