Ablakom tártam
a reggeli hűsre
légáram hátán
kit zord szél űz
egy kicsi lepke
szált be libegve
fénysugarak közt
lebegett egyre
szárnya se billent
jobbra se balra
eltünt mint álom
mint régi csók
meghalni jött be
e szürke melegre
s nem maradt más
csak napfény folt
7 hozzászólás
Szép napsugár pillangó, tetszett a versed.
Üdv: József
Tetszik a fokozatosság, vagyis én ezt éreztem.
Üdv
Ez a vers megzenésítésért kiált, annyira szép a ritmusa. Gratulálok, András!
Szép, nagyon fogott, András! Tetszett!
aLéb
Ismerős az érzés, egy igazi "pillanat", megfogalmazása..
Nagyon jól sikerült, Kedves András ismét elismerésem!
Csodás fénysugár ölel át versedet olvasva:) Gyönyörű! Gratulálok András!:)
köszönöm, hogy olvastátok:)
üdv.: András