Napfényhez!

Drága Zoli,

Lélegzetelállitóan szépséges ez a vers és végtelenül megtisztelő, felemelő a gesztus.hogy nekem dedikáltad. Leirhatatlanul meghatott és nem érzem úgy, hogy megérdemeltem, mert egy ?csodát?kaptam tőled, egy varázstükröt amibe ha belenézek a Te szemeiden keresztül látom magam. Mikor pár hónapja beköltöztettelek a szívembe még nem gondoltam volna,hogy itt fogok ülni a betegágyad mellett és elkérni pár percre a feleségedtől a kezedet, hogy megköszönhessem AZT HOGY VAGY , a halk, szelíd, istenifényű milyenségedet, a mérhetetlen szépséget,szeretetet,törődést és útmutatást amit a verseiden és üzeneteiden keresztül kaptam/kapok Tőled. A megismerkedésünk kezdete óta csodáltalak és ez csak nőtt,ahogy teltek a hetek.Te mindig mindenkit felemelsz a szavaiddal, egy áldott, hótiszta, bensőséges lelkiállapotba amit éteri fény világit be és amiből nincs kedvünk kiszállni. Alázatot és szeretetet tanulni csak hozzád mehetünk .
Te vagy a Napvilág legtisztább, legvallásosabb és legnemesebb hangú költője akinek egyetlen verse sincs amelyikbe ne szőtt volna mérhetetlen szelidséget,hálaadást és szeretetet.
Ha tudnád,hogy valahányszor lobbantam az utóbbi időbe mindig a Te attitüdöd jutott eszembe és megnyugvást is kaptam .Ilyen távolra is elér a hatásod és a fényed, körülölel mikor szükségem van rá mint egy bűvös stóla. Felfoghatatlannak tűnik mégis igaz: mélyen beleirtad magad a szívembe és nagyon sokakéba itt ,mert csak adtál és adtál nekünk és soha nem tudtuk méltóan megköszönni.
Valahányszor hozzászólást irtam neked sosem voltam elégedett vele, hidegnek találtam ahhoz képest amit a versedtől kaptam.Képtelen vagyok olyan mélyérzésű, szépséges szavakkal kifejezni az érzéseimet mint Te. Káprázatos léleklenyomatok az alkotásaid és egyedi, utánozhatatlan stilusuk van amit ha százszor olvasok el akkor is újra és újra felfedezek benne olyan gondolatokat, szavakat amit addig nem vettem észre.Ez teszi a költészetedet páratlanná meg az a sok iránymutató bölcsesség amit beléjük szőttél. Nemes érzelmeket ébresztesz és táplálsz olyan magas szellemi szinten, hogy hosszantartó és létranszformáló hatása legyen.
Lélekszépítő vagy aki lehajol és sárból kiemeli az istenit, áthatja érzéseivel és mégszebbé szereti . Igy születhetett meg a hozzám iródott vers is.
A meghatottság könnyfüggönyén keresztül nem könnyű méltatni.
Minden sora fénnyel írt, lélegzetelállitóan szép versképek felhasználásával.
A nyitánya gyönyörűszép: mintha egy erdei koncert dallamán kelt volna életre: fennkölt, mély , bársonyosan simogató és szétáradó.
?Neved mint az erdők lágy/muzsikája,/úgy hangzik szózatán,/mint az éji szél bársonyán, ha szól/durozsolva, mikor/feldereng fénye a hajnalnak/édes látványán, a bíbori/csendnek,/halkan jőve fel a /virradat a/Te nevedért is mindaz, mi életül van!?
Hangversenytermekbe érezzük ezt a hatást amit ezek a sorok tudtak ébreszteni. A lelkeddel néztél mikor megirtad őket, és fellebegtettél eszmei magasságokba.
A derengés valósághűen sejteti azt ahogy a mindennapokat élem, igyekszem törődni az emberekkel akikkel kapcsolatba kerülök de még mindig csak nézek és kevés dolgot látok meg, igyekszem fejlődni ezen a téren.
Az emberismeretedet dicsérik a következő strófák mert jól látod milyenségem lobogása nem saját érdem ahogy bölcsen ki is fejezed:? egyedül ilyet/nem tudnál/véghezvinni, erre az ember nem/képes egymaga.??kell hozzá az Istennek formáló ujja, türelme és jókedve, s a benned való öröme.?
Az egész életem, a történések az a rengeteg csoda amibe részesültem isteni ajándék amire igyekszek méltó lenni.
Vidámsággal átszőtt szeretet és könnyedség , közelség sugárzik minden megszólításodból:
?Te kedves Napfény!?- ez avatja annyira meghitté és barátivá az egész verset.
Gyönyörűen irod le amilyennek látsz:: ?Versek, szavak, szívek,érzések mélységesen benső
ismerője!?- és következik a számomra legmeghatóbb két szakasz:
?Benső/világod mélyein a bársonyos/ég jelenül meg kéklőn/hol a/messzeség szelíd/ábrándjain/elmereng/a csillagok visszfényén az idő/tavába merülő/kimondhatatlan, álomnyi /szép/tekintet, ahol ír/a régenmúlt sejtése a szónak.
Ahol értelmül/neved emlékezetében él a/csendnek létezése,/beragyogva/partjait/a mindeneknek, versek/kutatta gyémánt porába írva/értelmét az/életnek, annak, amiért élnek/a milliárdok, kik/keresik helyüket, keresve/a szépet, a reményt,/hogy még sokáig életül legyenek/az évek.?
Ezt csak átérezni lehet és megköszönni! Megemlited az érzékenységemet és gyorsan hozzáteszed:?ahogy illik egy jóravalónak?- ezért külön megölellek.
Akár egy gyönyörű himnusz ,intelemmel záródik a költemény utolsó része melybe azt kéred maradjak mindig ilyen érzületű : mindent és mindenkit szeretős mert nincs a szeretetnél mélységesebb gyógyír a Földön .Ez az élet értelme, keresztényi lelkünk megköveteli tőlünk hogy bizonyitsuk minden embernek,hogy a szereteten kivül tényleg minden emberi tett romépités,csak ez visz előre.
?Mert a tevékeny szeretet/ismertet igaz, élő kereszténynek/minden szívet,/mely szíveknek tettre kelniük,/hogy lássa/meg a világ, nincs más értelme/e létezésnek,/mint tiszta,/őszinte bensővel,/gyengéden=szeretni egy/egész örök életen át,/amit ígér/a Mindenható, Jehova Isten/minden/élő érzésű, érzékeny embernek!
Köszönöm Zoli.hogy úgy látod mélységesen meghitten és minden emberrel törődve élek, reményeket ébresztve: ?a vágy dalain érezve gyönyörű /harmóniáját minden/tanítói csendnek kedvesség szülte,/életül való percein!?
?Ha hív a szíved, ne feledd sohasem!?-megigérem Neked!
Te versek /gyöngyfonatában éled meg azt, ami/Neked örömül jő fel minden nap,/Te kedves Napfény,/benső/világod gyönyörű értékein/maradva gyermeki érzülettel ott, hol /dereng a mindenkori/remény vágyaid/élő és megélt ünnepén, s annak/üzenetén,/ahol a versek/szavai érzésül általad is vágyaidul,/élőn tanítanak jobbá/lenni ezen az/életen, reményül meghitt szeretetben!
Köszönöm szépen a ?MINDENT? ahogy látsz,azt hogy betegen sem magaddal hanem velem/velünk törödsz . Köszönöm ezt a varázstükröt, tudom.hogy amit önzetlenül,mély szeretetből adunk a másiknak az sokszorosan áldásként visszaszáll ránk- most is igy lesz, hiszek benne/Benned, a csodába, a gyógyulásodba .
Mély hálával,körülölelő szeretettel és meghatott szívvel:
Napfény