Majd válaszolnál, ha nem lesz több kérdés,
a szemembe néznél, ha a köd felold,
megvághatnál, csak lásd a piros vért és
lecsókolnád azt, hogy így is birtokold,
és szorítanál, nem zavarna az sem,
a halálba ernyed minden végtagom,
mert az tép, az hajt; minden úgy szeressen
hogy csak rólad szóljon perc és alkalom,
hát nem, én ebben nem leszek tavasz, nyár,
átizzadt hajnal, lúdbőrös alkonyat,
s ha úgy éreznél, hogy magad maradsz már
s az álom is csak két-három fél konyak,
se tűz, se víz, se sáros pásztoróra,
dúdold meg magad lassú ringatóra.
Napkellet
By aLéb
16 hozzászólás
Érdekes kettősségű eme versed, szinte könnyedén zenél, de ez épp nehézségéből
a lemondásból, átengedésből fakad!!
Remek, üdv
leslie
Köszönöm, Leslie:-)
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Nagyon szeretem a verseidet, akkor is, amikor szomorkába hajlóak.
Hozzád tartozik ez az érzés is, és csodásan fejezed ki beszédes gondolataiddal, összetett címeiddel.
Ez a szonett arról tanúskodik, hogy hozzáértő alkotta. Mélysége nyilvánvaló, a szerkezet látványa és technikája dicséretes. Örülök, hogy az ősök formáját követed technikailag és érzelmi síkon is.
Ez a tiszteleten kívül alázat is, ami megmutatkozik minden alkotásodban.
Azt gondolom, hogy a formai fegyelmezettség az emberi mivoltot is jellemzi.
Ilyen szempontból is követendő példát látok benned, úgyhogy örömmel tanulok tőled verstant és emberséget is. 🙂
Köszönöm, hogy találkozhatok verseiddel, mert nagy élmény, mint ahogy ez a fenti is. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalin, nagyon örülök a véleményednek.
Igyekszem a formai építés mellett a tartalmi építés követelményeit is tartani, ha klasszikus formákhoz nyúlok, köszönöm, hogy értékelted.
Mindig öröm olvasni a hozzászólásaidat, most is így tettem :-).
aLéb
Az a véleményem, hogy részemről hiba lenne nem értékelni azokat a verseket, amelyekből tanulni lehet.
Mérföldekkel előttem jársz, de igyekszem a nyomdokaidban haladni, bár nem könnyű, de nem is lehetetlen. 🙂
Arra célzok ezzel, hogy aki a költészetben élményekhez szeretne jutni a saját írásai által, annak mindenképpen érdemes elmerülni az előtte járók verseiben is. Nálad elég jó a táptalaj arra, hogy a próbálkozókból sarjadjon valami. Nyilván ehhez az is szükséges, hogy sokan olvassanak, aztán át is gondolják önmagukat a hovatartás miatt.
Jól tudom, hogy magad is kísérletezel különböző formákkal, viszont amikor elénk kerül egy-egy eredmény, akkor már csaknem tökéletes.
Köszönöm, hogy tanulhatok tőled. Szívesen teszem. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalin, nagyon köszönöm a véleményedet, de azért erősen túlzol. Igyekszem, megvannak a saját korlátaim és kétségeim, és nagyon örülök, ha a verseim hatásába ez nem érződik meg. Tanulni jövök én is minden olvasásommal, ezért teljesen egyetértek veled abban, hogy ha egymást olvassuk, abból épülhetünk. Nagyon örülök, hogy itt jártál. Ja igen, nem szeretnék tökéletes verset írni, mert akkor utána mit csinálnék? :-))
aLéb
Szia aLéb! 🙂
A költészet emberi oldala nagyon fontos, erre utaltam az előzőekben.
Éppen attól emberi, hogy akadnak korlátok is. Mindannyian tanulunk egymástól: költészetet, technikát, lírát és egyéb dolgokat, emberieket, de elsősorban a hitelesség a fontos. A tökéletes nem létezik, csak minden igyekezetünkkel elérni szándékozunk azt a valamit.
Hát igen. Soha ne írj tökéletes verset, mert akkor mi, olvasók nem olvashatnánk tőled utána egy sort sem. 🙂
Nem tömjénezésnek szántam az előző megnyilvánulásom, sokkal inkább jelzésnek azok felé, akik szeretnének jó verseket írni.
Azt gondolom, hogy nálad fellelhető mind a folyamat, mind a lehetőség erre.
Ezért küldtem a felületeden jelzést az alkotóknak, hogy ha téged olvasgatnak, akkor előbbre juthatnak, mert tanulságos és szerethető a költészeted. 🙂
Örülök, hogy találkozhattam a verseiddel, és dehogy légy tökéletes! :)))
Nem örülnék, ha utána hátratett kézzel nem írnál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalin, phü…megnyugodtam :-)). Akkor írok tovább :-)).
Nagyon köszönöm az elismerésedet, örülök, ha így látod.
aLéb
Kankalin mindent elmondott és úgy fogalmazta meg, hogy teljesen egyet értek vele.
Csupán annyit tudok mondani: köszönöm aLéb !!!
Szeretettel: Edit
Kedves Edit,
köszönettel én tartozom; hogy olvastad a versem, és hogy itt hagytad a gondolataidat.
aLéb
Kedves aLéb!
Ezek halhatatlan sorok, köszönöm szépen most és örökké.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Szabolcs,
még mindig én tartozom köszönettel :-).
aLéb
Kedves aLéb!
Bár sikerülne ilyen letisztultan megragadnom egy saját gondolatot, és azt könnyen befogadható szonetté öltöztetni!
Nagyon kedvelem, ahogy írsz, fogalmazol, miközben a forma, s annak követelményei is szem előtt maradnak.
Barátsággal:
Mákvirág
Mákvirág, köszönet a szavaidért, talán előrebillentenek, mostanában nem nagyon írok, valahogy nem jön… de igyekszem :-). Örömmel láttalak itt.
aLéb
Kedves aLéb!
Örülök, hogy találkoztam ezzel a verseddel, nem tudom, miért, de nagyon közelinek érzem.
Írtad Mákvirágnak, hogy mostanában nem jön a vers. Ne bánd, és ne erőltesd! Csak akkor írj, ha úgy érzed, hogy muszáj, hogy írni kell, akkor is, ha nem akarod.
Üdv: Kati
Kedves Kati,
kösznm. Egy kedves ismerősöm írta eyszer; csak akkor írj, ha már nem tudsz nem írni :-). Örülök, hogy olvastad a versem.