Jártam a csendes erdőket,
ködbe szaladtam, felhő lett,
völgy öle hívott, álmodjak
nyári virágot páromnak,
vízcsobogással értem le
hegyről a tóig… térdemre.
Tudtam, a várost kik lakják,
földutak álmos cikk-cakkját,
kóbor ebekkel kergettem
porkarikákat kertekben,
szürke saraktól koszlottan
fél kenyeremből osztottam,
s jaj,
elvásott már a vándorbot,
kopott ösvényen tántorgok,
erdei lények üldöznek,
szél karikása fürtöz meg;
botlik a léptem, hullik alább
múltkeresésben kéz meg a láb.
Csendes kínomban mit szóljak?
Talpamon sajgó vízhólyag,
ruhám tüskétől tépetten…
talán semmit sem értettem,
néma szívemben fáj még a
gyarlók isteni játéka.
26 hozzászólás
Nagyon frappáns nosztalgiázás, jó ritmusban, remek rímekkel…
Ilyenkor jövünk rá, mennyit változott a világ, a környezet, és mi magunk is.:)
Nagyon tetszik.
Ida
Kedves Ida, örülök, hogy tetszett a vers, köszönöm a látogatásodat.
aLéb
's jaj,
elvásott a vándorbot" – nagyon szépen írtad, ez sajnos így van. Az idő múlik , és nem tehetünk ellene semmit. Szép a versed!
Üdvözlettel: Magdi
Kedves Magdi, köszönöm szépen a véleményedet.
aLéb
Szia Béla!
Az előző versedhez hasonlóan ez is zenéért kiált. Örült jó tempó. Végig pattogó szavak, kipattanó rímek. S nem akármilyenek azok a rímek! Teljesen egyszerű, a minden napjainkban használatos szavakkal alkotsz nagyszerűt. Ezt próbálom időnként elmagyarázni, hogy nem kell mindenféle blikkfangos szó csűrcsavarás egy jó vershez. Ebből a szempontból is példaértékű írás. Tartalmas, érthető vers. Minden pontján lenyűgözött. A cím választás is abszolút…
Szívesen járok az verseidhez. :))
Üdv
Zoli
Szia Zoli!
Nagyon örülök, hogy tetszett a vers, a tempójában is igyekeztem megfogót írni. Abban is egyetértek veled, hogy az egyszerű szavakkal, nem túlbonyolított mondta-és szószerkezetekkel is lehet jól ható verset csinálni, ezen igyekszem én is. A címmel is megdolgozom, az is a vers része :-)).
Nagyon nagy örömmel látlak mindig.
aLéb
Kedves aLéB!
Remek a versed, amit elmondhatni mindegyikről. Ez a vers sodor, mintha az a vándorbot adná a rímeknek a ritmust.:)))
Élvezettel olvastam, tetszett a cím, igazodott a belső szóhasználathoz.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica, örülök, hogy tetszett, és köszönöm, hogy tetszett a cím és a belső szóhasználat összecsengése.
aLéb
Nagyon jó vers! Örömmel jártam újra itt.
Marietta
…és én nagyon nagy örömmel láttalak itt, Marietta.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Már megjegyeztem ezt-azt verseddel kapcsolatban, de most is a cím az, ami elsősorban elgondolkodtatott, hát megtorpantam. A "levente" jelentése bennem ugyanaz maradt, vagyis a tudatos, felelősséggel bíró személy ismérveit hordozza magában.
Nagyon tetszik a vers kettőssége, formabontása. Elindul a ritmus, magával sodor, aztán megtorpan, de akkor is visz, csak más ritmusba térve, ami újabb dimenziót is hordoz magában. Kedvelem a dimenziókat és a váltásokat.
Tetszik, hogy látszólag könnyedén játszol az érzékekkel, én tökéletes vevő vagyok erre, próbálok értelmezni is. Néha kicsit-nagyon mellé… 🙂
Jó elidőzni költészetedben, szívesen teszem. Tudsz adni, átadni, nem keveset, én mindenkor a magam javára fordítom. Egoista szemléletnek tűnik, de nagyon nem az.
Köszönöm az újabb élményt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Igen, ez is benne volt a címadásnál, amit írsz, jól látod. Mint ahogy azt is, hogy a vers törése (tartalmi és formai) is megtörténik szándékaim szerint.
Örülök, hogy élvezettel olvasod a verseimet, köszönöm szépen, hogy mindig elolvasol, és itt hagyod a véleményedet.
aLéb
Mindig. 🙂
Köszönöm. 🙂
Kellemesen emelkedett félmosolya lett lelkemnek 🙂 Értem-e mit mondsz? Homályos itt-ott 🙂 Mint Életem Értelme: otthagyott ebédek étterme…
Szia aLéb 🙂
Ahogy párszol elolvasom a verseid, mindig eljutok valahová… Most is… Belső hangjaim után vizslatóvá teszel… merengek azzal a félmosollyal… Könnyen asszociálok magamra, sorhelyzeteimre, és bizony… : Csak bízom benne, hogy értettem valamit is a velem/általam eddig végbement történésekből… Az tetszik a leginkább, hogy annak ellenére, hogy valahol a mondanivaló végén van valami, amitől úgy érzem, hogy nincs teljesen elrontva minden, hogy van valami ki nem mondott emelkedési lehetőség a folytatásban… ami nem is annyira lehetőség, mint inkább biztató előjel… Lehet, hogy félreérzem, s csak magamban ível fel a sors a sorok után?
Ismételt köszönet a szavaidért… szeretem az általuk szült belső kalandot 🙂
Gabe
Szia Gabe,
út talán ez, de megérkezés nélkül, tehát jól értelmezed, nyitott. Hogy az iránya fel, vagy le, vagy csak tovább, ezt mindenki maga járja tovább :-).
Teljesen jól értelmezed, örömmel olvastam.
aLéb
Köszönöm, és még jövök!
Eferesz, örömmel láttalak, köszönöm, hogy itt jártál, és gyere :-).
aLéb
Ez a versed valahogy kimaradt kedves aLéb, nagyon tetszik.
Mind a felépítése, mind a tartalma, mesteri megoldásokkal telt.
Szeretem a verseidet olvasni 🙂
Szeretettel: Zsu
Kedves Zsu, nagyon örülök, hogy elolvastad, és annak is, hogy tetszett. Köszönöm, hogy rendszeresen olvasol.
aLéb
Itt van aLéb, itt van újra, s szép, mint mindig énnekem 🙂 Pörgős kis verset alkottál megint, nagyon tetszett!
Üdv:
Kalina
Szia Kalina, nagyon örülök, hogy jöttél :-). Köszönöm a véleményedet, igen, pörgős a ritmusa, és annak külön isörülök, hogy tetszett.
aLéb
Kedves Aléb!
A címe elég vicces, de a vers az komoly.Nagyon emberi érzések vannak benne.
Te vagy a 3. akitől gyakran olvasok itt.
Ági
Köszönöm szépen, Ági, akkor még felfértem a dobogóra :-))). Örülök, hogy tetszett.
aLéb
Kedves aLéB!
Tökéletesen magával ragadott az első két versszak hibátlan weöresi ritmusa. Aztán a másik két versszak ritmustörése ráébresztett, hogy hoppá, itt nem csak egyszerű kis játékosságról van szó!
Örömmel olvastam versedet, nagyon tetszik!
Tisztelettel: dodesz
Köszönöm szépen a véleményedet, dodesz, örülök, hogy tetszik a vers.
aLéb