Napraforgó, te szép virág,
sugarát a nap szórja rád.
Te vagy neki leghálásabb,
mert a napfény leghőbb vágyad.
Sárga arcod sosem komoly,
ha nap süt rá, csupa mosoly.
De ha útján tovább állna,
te még vágysz a boldogságra.
Felé fordítod az orcád,
nem vesztheti fénylő voltát.
Ragyog a te arany hajad,
levélhangon suttog szavad.
Amikor kis szellő lebben
nincs virág, mely szólna szebben.
Fényes arccal dicső imát,
napfényt nincs mi jobban imád.
Mikor jönnek bús fellegek
nem ragyog szép orcád neked.
Árnyak fedik, sápadt, komor,
leolvad a csodás mosoly.
Földre tekint a szép fejed,
arany hajad fakó neked.
Vággyal teli sóhaj fakad
zöld kebledből: "Süssön a nap!"
Kibukkan a felhők mögül,
a tüzes nap -, Boldog, örül,
feléled a napraforgó,
sárga arca mily mosolygó!
6 hozzászólás
Ennek a versnek Oscar Wilde is örülne 🙂
Szeretem a verseidet átitató népdalos vonulatot is.
Remek.
Valóban amikor elmegy az ember egy napraforgóföld mellett, mintha jobb kedvre derülne. A sárga szín is eleve nyújt ilyen érzetet, mintha ezer Nap bólogatna felénk. Szép a versed.
Szeretettel:Marietta
Jó volt napraforgóznom annyi szomorú verset olvastam az előbb.
mindenről szépen tudsz írni! kivételes adottság és tehetség lakozik benned.
gratulálok kedves Alberth!
szeretettel-panka
Napunk aranykalapos csodálója…
Még sosem olvastam ennyi szépet róla.
Gratulálok, Judit
Kedves Albert!
Kedvenc virágom a napraforgó, de ilyen szépen csak Te tudod megénekelni, amilyen valójában. Élvezem utazás közben, hogy merre fordítják csodálatosan szép, sárgán ragyogó arcukat. Egy időben volt a város szélén egy zártkertem. Az egészet körbeültettem napraforgóval. Igaz, egyik szomszédom nem örült neki, mert nagyon magasra nőttek a jó földben, és a földje fölé borultak. Beszereztem töpe-napraforgót is, amit hazahordhattam, s vázákban gyönyörködhettem bennük.
Nagyon szép szavakkal, hasonlatokkal írtad a verset, ami nálad már természetes.
Jó volt benne gyönyörködni.
Üdvözlettel: Kata
Köszönöm a hozzászólásokat, ma megint sikerült a napraforgótáblákat megnéznem, kerékpártúrán. 🙂