A napraforgók hogy fordulnak!
A fényt adónak így bókolnak:
arcocskájukat felemelve,
Napnak teljék öröme benne.
A fény, meleg, hoz növekedést,
beérésért a figyelmesség.
A virág napról napra szépül,
a széptevéstől el nem szédül.
Ó emberek, hányan vagytok így?
Hajbókoltok ott, ki adni bír!
Jön egy másik, ki többet ígér,
hajlástokban nagyobb lesz az ív.
Megteszitek százszor, ezerszer,
nem törődtök mással, senkivel.
Csak nektek legyen, nektek jusson,
marakodtok a szétszórt koncon.
Nézzétek meg a napraforgót,
szára egyenes, csak fejet hajtott.
Ti földön csúsztok, tekeredve,
a sarcból egy darabkát lesve.