Minden reggel és este
Gyenge, nyílni képtelen
Virág leszek,
Azt hiszem, szeretlek,
S nem csak a vágynak
Adom el a testem,
Déltájban elfeledlek,
Olykor lelked
Összeférhetetlenségein
Merengek,
S megérzem a vég
Borús illatáradatát,
Hogy nem fogsz
Emlékezni rám,
Vagy csak testem
Néhány halovány
Íve dereng majd fel,
Nekem pedig örökké
Kristálytiszta
Könyörtelenül
Búcsúzó tekinteted.
2 hozzászólás
Őszintén megvallom, hogy számomra kissé idegennek tűnnek a modern verselési formák, ám ez a versed mégis megfogott. Az érzelmi tónusok, a szavak különleges ritmusa, lüktetése, és a sorok közül előbukkanó mély érzelmek.
Gratulálok.
Gyula
Örülök, hogy ezt írtad…a verseimben soha nem követek semmilyen formát,ezért kapnak a végén mégis valamilyen alakot:-)A szavak szépségéért, az érzelmek kifejezéséért írok, és nagyon örülök, hogy Neked így is tetszett! Köszönöm!
H.