…inkább csak toporogtam
a Margit-hídtól az Oktogonig,
a második emeletre
és vissza…
a tárgyak időtlenségbe merevedve
a levegő megszokottan állott
villanyfény
…csak a meggyfa ég…
zuhanó redőny
puhán lépkedek oda-vissza,
oda-vissza
elhatározásom ketrecében
holnap
elindulok
Margit-híd, Oktogon,
második emelet
mosolygok
mosolyognak
mondom, mert mondhatom,
hogy én veletek
talán azt is, hogy mi ,
mert elhiszem,
hogy nem vadidegenek
2 hozzászólás
Juhujj!!! Na, ez viszont üt, mint a légkalapács!
A cím ugyan fele olyan jó sincs mint a vers, illetve jó, csak nincs összhangban a kettő. De nem kötözködöm, mert amúgy nagyon bejön nekem ez a vers, és ez a stílus általában. Ha pontoznék, 6-ost kapnál. 🙂 Ezt a versedet bármikor, bárhol szívesen felolvasnám, annyira a magaménak érzem.
Kösz.
Poppy
Kedves Sanna!
Nagyon tetszik ez a versed! Ahogy Poppy is mondta: ütős! 😀
Szeretettel: Laguna