Ha nevetsz,
olyankor bennem kitavaszodik.
Hisz’ úgy szeretem ezt a szarkalábat itt,
és ezt a szétfutó ráncot is,
közvetlenül az orrnyerged felett…
Ha nevetsz,
felőlem tél vagy akár ősz lehet,
szárba szökken földre simult,
láng-palánta kedvem.
Igen, a nevetésedet szeretem.
Attól mindig
kinyílnak bennem
a nárciszok.
2 hozzászólás
Kedves Netelka, ez nagyon szép. A szerelem akár örök tavaszt is varázsólhat szívünkbe.
Tetszett a versed.
Üdv: József
Köszönöm, kedves József 🙂