Ne eressz

Engedj magadhoz
Ne eressz a fagynak
Ott hideg szelek akarnak
Elvenni tőled,
Ott nincs élet
Nincsenek emberi lények

Ott hideg van, fagy van.
S én nem akartam ezt.
Hidd el, fázom, remegek
Téged kerestelek
S te ott hagytál a fagynak
Levegőtlenül a tavasznak

Rád nézek, s te elfordítod
Sugárzó lényed
S én könyörögve kérlek
Hozzád imádkozom
Üvöltöm és átkozom nevedet
De eressz, zokogom nevedet

Sírok, zokogok,
Érted halok, s te
Nem akarod látni
Őket bevárni
Nincs benned könyörület
S tudom ez köszönet
Nekem, ki nem imádkozom
Szüntelen, Értük

Én megértelek,
de ne eressz el
veled mennem kell
Oda

a többiekhez
azokhoz, kit ismerek,
kiket láttam, kiket megcsodáltam
a szülőt a kórházban
ki elvesztette egyszülöttjét
mondd hol a könyörületesség

őket akarom látni
kiket nem hagytál
csodálni ebben …va életben
a fogyatékosokat,
a rákosokat
az elhagyottakat
őket szorítsd, és én csak nézem majd
én csak ennyit akarok magamnak

ott fenn az országban egy sarokban
felnézni rájuk, sírni
s neked megköszönni
azt, hogy ott lehetek
velük együtt örülhetek
nem kérek mást csak ezt a sarkot
azt a talpaltnyi varázslatot
a mennyországot
boldogabban mindenkinél
az üdvözülteknél
boldogabban nálad
ki őket megtaláltad.
A nyomorgókat az éhezőket
S Befogadtad őket.

Ezért nagyon szeretlek téged.

S téged is, ki ebben az életben,
az életedet őértük szenteled,
hivatásod ez
és köszönet neked
mindannyiunktól.