Négy éve lassan
Hogy elmentél
Messzire, a felhők felé.
Üres lett a ház nélküled
S én ebbe bele betegedtem.
Beteg-e vagyok,
Hogy nem láthatlak,
Nem hallhatom hangodat,
S nem érinthetem puha arcodat.
Emlékedet őrzöm,
Nekem nem vagy halott!
Örökké élsz,
Míg e világon vagyok.
S ha majd meghalok,
Te vársz majd rám
S akkor már,
Sose hagyjuk el
EGYMÁST.
3 hozzászólás
Nagyon szépen megemlékeztél ebben a versben!
Gyönyörű sorokat írtál!
Üdv.:Tamás
Nagyon jól sikerült ez a versed, gratulálok hozzá! Szép gondolatok, kiváló megfogalmazásban. puszi sok szeretettel. üdv: Aphrodite
Köszönöm a hozzászólást
Írótársatok Blason