A megdermedt ablak zokogna, de nem mer,
Rémálomba ringat egy frusztrált virágcserép.
Szétroncsolt ideggel ellenáll az ember,
Akár egy göröngyös úton megfáradt kerék.
Siralomházba ment meggyalázott vágyak,
Nem adtok többé a túléléshez szárnyat!
A boldogság gyakran egy életbe kerül,
Gyötrelmes a tény, de néha jobb egyedül.
Háború karcolt égő fekélyt belénk,
Deformált ágyúval állottak elénk,
Melynek csövében átok ordított,
S a gyengéd mosoly máris torzított.
Ölelő karunkba hiénák lőttek,
Ágyunkban a hajnal csak csontokat talált.
A boszorkányok édes mérget főztek,
S koponyánk gyönyörrel szívta fel a halált.
Tönkretettük a nem pótolhatót,
Elsüllyesztettük az álomhajót.
Csalódásunk kínját átruháznánk másra,
Együttérzés nélkül tipornánk őt sárba,
Ki még bizalmas szívvel segíteni kíván,
A szemünk kíméletlen, s elvakultan bírál!
Pedig harangok szólnak, temetnék a hullát,
Eltúloztuk csúnyán a szenvedésünk súlyát!
Ne keressük a lelkünk másik felét,
Ha rajta vad lánggal bosszú bimbózik!
De ne taszítsuk el az angyal kezét,
Hiszen a miénk reszketve kínlódik!
Ha jelenlétünkben a szeretet menekül,
Az elszigetelt házban tényleg jobb egyedül!
El kell ballagnunk a sivatag mélyére,
Hol új értelmet nyer az élet szépsége.
Ujjongani fogunk, ha fölragyog egy rózsa,
S kiéhezett ajakkal vágyunk majd egy csókra;
De amíg meddő harc, vagy önzés fűt belül,
A legjobb megoldás tengődni egyedül!
10 hozzászólás
Jerry, a szeretet sosem menekül, a szeretetlenség az igen, ami nem is olyan nagy baj, hisz a szeretetlenséggel való együttélésnél valóban jobb egyedül.
Tengődni még mindig jobb, mint kínlódni.
Ezt nem úgy értette, hogy ő szerethetetlen?
"Ha jelenlétünkben a szeretet menekül"
Tényleg érdekes ez a sor…
Szia szusi!
A szeretet valóban sosem menekül, csak az álszeretet, amelyet az önző érdekek táplálnak…
A sort úgy kell értelmezni, hogy egy felszínes kapcsolatban az idegesség, a meghitt percek hiánya elüldözi a valódi szeretetet, már ha egyáltalán létezett valaha.
Egyetértek a véleményeddel.
Köszönöm.
Szia Daniella!
Nem annyira a szerethetőségről van itt szó, inkább arról, hogy szeretet, meghittség csak olyan kapcsolatban lehet, amelyben a felek megbecsülik egymást, feltétlenül elfogadják a másikat, és tiszteletben tartják a személyes szabadságot, vagyis nem magántulajdonként akarnak egy embert birtokolni.
Ezt általánosságban értem, nem kimondottan az én kapcsolatomról van szó.
Jó kis Valentin-napi vers ez, nem?
Köszönöm soraid.
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás!
Bármilyen szomorú az, amivel versedben foglalkozol, teljesen igazad van. Ha nincs már (netán nem is volt) igazi, meghitt szeretet, mit sem ér az egész. Csak arra volna jó azt akapcsolatot fenntartani, hogy gyötrődjenek. A látszat-szeretet csak azoknak való, akik a külvilágnak élnek, hogy mások lássák, micsoda egyetértésben van köztük, s talán még mosolyognak is hozzá!
Ha föltétel nélkül, önzetlenül nem tudunk szeretni, akkor az gyötrelem, és – nem jó egyedül, s mégis jobb, mint kínlódva egymás mellett. De a reményt nem szabad elveszíteni, tovább kell lépni, s megvárni azt, akit Odafönt Neked rendeltek!
S olyan jól, szépen írtad körül ezeket a nehéz érzéseket, hogy szerintem megérdemled a csillagokat.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Nagyon jó vers, kedves Tamás! Gondolkodtató soraiban jó rímeket, szép összhangot találtam.
Az biztos, minél kevesebb, vagy minél kevésbé van meg valami, annál jobban meg szokták becsülni… Az egyedüllétet leginkább azok, akik kapcsolatban élnek…:)))
Szia!
Érdekes vers, mély gondolatok. Valóban lehet rajta elmérkedni. Az utolsó versszak nagy igazsága megszívlelendő minden ember számára. Gratulálok!
szeretettel üdv:Vali
Kedves Kata, Irén és Vali!
Nagyon köszönöm kedves hozzászólásotok és értékelésetek.
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás!
Érdekes vers.Elolvastam vagy ötször.Az utolsó két versszak különösen elgondolkodtató.
Barátsággal:Ági
Kedves Ági!
Az utolsó két versszakot tényleg úgy próbáltam megírni, hogy az összefoglalása legyen az addigi mondanivalónak.
Személyes véleményt és az eddigi tapasztalataim sűrítettem bele az írásba.
Köszönöm, hogy ennyiszer elolvastad, és véleményt írtál hozzá.
Üdv.:Tamás