Nehéz a bot, amit adtál,
s bonyolult a fogása,
egyenes hátat követel
holtig való hordása.
Felvettem. Mikor? Nem emlékszem,
s most is néha elhagyom,
árok partján felejtettem
kacskaringós utamon.
Oly nehéz, oly nagyon…
Kapától is sajdul bütyköm,
botom edzi még tovább,
amikor a földet túrom,
néznek: „Ilyen ostobát!
Csalánból sosem lesz páfrány,
gyökerestül kapáld ki!
Előbb fel kéne szántani,
megmondhatja akárki.”
De ha szántasz, tulipánnak
hagymáit kettészeled,
özönvizet ne zúdíts ránk,
botot adj mindenkinek.
Hadd válasszuk szét a gazt
a nemesebbik virágtól,
Mózes húzzon mély mezsgyét
kertem ágyásából.
Utat nyiss és irányt adj,
s mindenkinek botot,
hogy megérintsem annak lelkét,
ki hangosan zokog.
Szabadítót ezret küldj,
hisz milliók rabságban,
láncra verve fásult lelkek
hit nélkül, bezártan.
4 hozzászólás
Kedves Csaba!
Egy igazán szép verset olvashattam Tőled.
Gratulálok, Judit
Köszönöm szépen, kedves Judit!
Nem akartam hozzászólni, mert tetszik, ahogy van, viszont túl sok mondanivalóm nincs, de a legvégén az utolsó sorban megbicsaklik a ritmus, én legalábbis úgy érzem, egy szótag hiányzik, mondjuk hit nélkül és bezártan (vagy valami ügyesebb). Amúgy lehet, hogy máshol se jönne ki szótagszámra, de a dallam nekem végig passzol. A bütyköm szó ugyan sehogy se akar rímelni 🙂
De egészében nekem tetszik, nem túl szájbarágós, szép gondolat jó köntösben, egy-két szó különösen jól ül a helyén.
üdv
Zsázs
Köszönöm, kedves Zsázsa! A "bütykös" sornál valóban van egy kis megingás, mégpedig úgy, hogy ha az "Oly nehéz, oly nagyon…" sort kivenném, akkor stimmelne végig a rímképlet, mármint a páros sorok rímelése, de valamiért az a plussz sor kellett oda, odakívánkozott. Talán ha 4 soros versszakokra bontottam volna és ezt a bizonyos egy sort teljesen elkülönítettem volna, akkor talán… na de így sikerült, sőt, először, mikor elkezdtem írni, nem is terveztem ennyire szabályos rímképletet, amolyan belső rímeket szerettem volna összevissza elszórtan, de aztán mégis emellett döntöttem. Ami az utolsó sort illeti, nos igen, a "hisz milliók rabságban" sorhoz képest valóban kevebb egy szótaggal, talán a vessző helyett egy "és" jobban megtette volna, vagy a "hisz" szó elhagyása… nem is tudom. Vagy talán valakinek a vessző utáni kis szünet is megfelel ritmusbeli korrigálásnak… ez attól függ, ki hogyan olvassa.
Még egyszer köszönöm hasznos észrevételeidet!!!
Üdvözlettel: Csaba