Hol a remény? Hogy holnap jobb lesz,
Mit tudom én? Később majd, hogy lesz.
Fájó kétség, mit tudok tenni,
Hogy holnap, még legyen mit enni.
Hogy osszam el, mi kevés marad,
Kevés pénzzel, semmit sem szabad.
Mi lenne jó, minden nap főzni,
Hol a szakács ki ésszel győzi.
Nevetni kell, ne lássa senki,
Feledni kell, hogy gondod mennyi.
Másnak is van, épp elég dolga,
Csak Ő tudja, neki mi gondja.
De néha fáj, magad maradni,
Mosollyal bár, gondod tagadni.
Lesz-e kenyér, győzöd-e erővel?
Lesz új esély? Letörölt könnyel.
Félve remélsz, hogy holnap jobb lesz,
Tán kölcsönt kérsz? Ki tudja, hogy lesz.
Tán mosolyogsz, holnap a múltra,
S a nyugalom, rádköszönt újra!
5 hozzászólás
Látom ezmár egy régi versed, ami sajnos ma is aktuális
vicces a cím
“hol a remény”-ig olvastam
Vörös Démon: köszönöm, hogy olvastad!
Cserfalusi Pál: köszönöm, hogy nem.
Jajj, de szomorú! Azóta remélem, jobban áll a helyzet!
Mással ne törődj, ha kiírod magadból, máris könnyebb 🙂
Üdv! Hanga
Huh, mamám 🙂 is mindig hasonlókat mond, meg is értem. Jó, hogy nekem még nincs gondom a „világ dolgaira”, egyenlőre eltartott vagyok pár évig (nagyon remélem). Hogy van e esély? Csak remélni tudom. Hogy van e remény? Régi, berozsdásodott szólással élve: a remény hal meg utoljára, mondjuk nem lehet kellemes temetni. Mielőtt nagyon belevesznék a fejtegetésbe, csak kívánni tudom, hogy a sors ne tűnjön bele a rejtett pesszimizmus ködébe. (Mi van? ez rímmelt=I)
Reméljük a legjobbakat!
Üdv: Flex