Tüntető kín árnya arcodon,
nézel és kérdezel, folyton
terhet rakva súlyosat rám,
persze, minden az én hibám.
…
én cinikus mosollyal hagyom ezt Neked,
mert válaszolni képtelen lennék, és ha
mégis, akkor egy újabb kérdés ölne meg.
Tüntető kín árnya arcodon,
nézel és kérdezel, folyton
terhet rakva súlyosat rám,
persze, minden az én hibám.
…
én cinikus mosollyal hagyom ezt Neked,
mert válaszolni képtelen lennék, és ha
mégis, akkor egy újabb kérdés ölne meg.
1 hozzászólás
Szia leslie!
Versedet olvasva az jutott az eszembe, hogy a “kérdés” két élű kard. Megölheti a kérdezőt és a válaszolót egyaránt…
Talán ezért van az sokszor, hogy az ember nem mer kérdezni…
Azért juthatott eszembe, (nem tudom, hogy direkt írtad-e így?) mert nem derül ki az utolsó sorban, hogy kit ölne meg az újabb kérdés… … talány, és ez így jó…
Szeretettel: Gyömbér