Nekem mindenem megvan…

Néma kiáltásként ég szívemben
a végtelen időnek múlása, mit
felidézve szavanként kutatok
messzeségein, sóhajonként
várva a pillanat valóságát, hogy
leljem meg újra érzéseit azon
szeretetnek, mely iránt vágynak
rejtekem mélyei, melyeket
éreztem gyermekként. Vágyva
arra a harmóniára, melyben
fogantak gyönyörűségein
szépséges szavak bennem,
melyeket akkor még nem
tudtam leírni, oly kicsiny
gyermek voltam. De bensőmben
már ott élt a költészet dallama
azon sejtve hitt időn, amit
igazán magam sem sejtettem.
Emlékszem ábrándjaim ébredő
ragyogására, mikor hajnalok
léptein, hunyorgó csillagok
messzeségein oly béke lengte
be szívem rejtekét, s valami
nyugvás, valami mélység léte
dalolt bennem érezve, mint
vont vágya a költészetnek.
Persze ezt csak most tudom
igazán felfogni, hogy értékül
leltem meg mindazt, melyben
éltem gyermekként, melyben
vágyaim első szeretete fűzött
az élethez, s annak minden
átérzett lényegéhez. Mily
boldog voltam kutatva Istent
a csillagokban, kutatva minden
létezőben ott a Páskó füvén, hol
harmatán nevelt engem a róna.
Én hittem mindenkor az Istent ott
belül a mélyeken, hol lakik a belső
ember, hol képzetem vágyai
fogalmazódtak érzetén a reménynek,
követve utam, az élet útját. Oly
szép élni, oly szép vágyni nekem
mindent, mi összefűz illesztve
szívemet harmóniául szavak és
érzetek gyönyörűségével, melyek
fogannak ott bent a mélyeken, ott,
hol dalolnak rejteknyi sorok kutatva
illeszkedően valóságot az ábránddal.
Nekem mindenem megvan, amit
egy ember kaphat boldogságául,
mert érzem rejtekem mélyein, hogy
megleltem az élet igazságát, mely
kötődik a bensőség szeretetében
ahhoz a láthatatlan mindenkori
valóhoz, ki által létezem, ki által
megtanultam szeretni minden
embert, mert ahogy én is, minden
ember szeretetre vágyik. S nekem
minden nap ünnep, mert mindenkor
szerethetek azon vágyódással,
melyet Jehova Isten plántált belém
és minden emberbe. S én hagytam,
hogy neveljen már ott a Páskó füvén,
hallgatva sárgarigók dalát, melyek
szépségek trilláin égtek fülembe
s szívembe emlékük ezernyin lelt
érzetén, s még ma is késztetnek
vissza oda, hol gyermek voltam, hol
éreztem az első szeretet lángjait
e szív ifjúságán, s hevén lobogni
azért az Istenért, akit ismeretlenül
is hittem, s mily nagyon szerettem.