2024. december 2., hétfő
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    elmélkedés

    Nekünk

    efereszBy 17 hozzászólás572 megtekintés

    Nekünk
    még van helyünk
    és van terünk,
    nekünk még
    megvan mindenünk.
    Van „Terülj, terülj asztalkánk…”,
    s mégis olyan gyakran
    jár a szánk.
    Nekünk
    még van időnk,
    vannak
    örökké hiábavaló perceink,
    hogy bennük egymás
    piszkát piszkálva
    ne engedjük gyógyulni
    sebeink.
    Amit örökül hagytak
    ránk eleink,
    hogy legyenek nekünk is
    soha megnemismert elveink.
    „Hogy ez a bolygó
    mégiscsak emberi,
    kígyóbőrét csakugyan
    leveti.
    Aztán magára
    ölti az ámítás
    köpenyét,
    kardot ránt, vért ont,
    de miért, kiért?”
    Nekünk?
    Mondjuk ki bátran:
    Köszönjük, nem
    kérünk belőle,
    mert most lett elegünk.
    Nekünk még
    megvan mindenünk.

    Share.

    17 hozzászólás

    2. Kőműves Ida on

      Kedves Szabolcs!

      A mindenit, de jó verset hoztál!

      Kicsit mégis, hadd vitatkozzak: Nekünk még van… helyünk, mit ennünk, időnk… de mit tegyen az, akinek MÁR nincs mit ennie, nincs hol laknia, nincs ideje várni? Miért is nem lehetne elosztani a földi javakat EGYENLŐEN, hogy mindenkinek jusson? Akkor mondhatnánk, hogy megvan mindenünk.
      Tetszett nagyon a versed!

      Szeretettel!
      Ida

    5. Vári Zoltán Pál on

      Kedves Szabolcs!

      Nagyon érdekes a versed, mélyek a gondolataid, s képeid élőek amik gondolkodásra késztetnek!

      Köszönöm szépen, hogy olvashattam művedet, értékelve a benned rejlő aggódó érzéseket, mik
      nemes szívre vallanak!

      Írok még majd, csak elnézést kérek most elég elfoglalt vagyok!

      Üdvözlettel kívánva Neked minden jót és szépeket!

      Zoltán Kaposvárról!)

    6. Klára on

      Kedves Szabolcs!

      Nagyon felelős gondolkodásra vall a versed. Fajsúlyos dolgok ezek, amelyek szerintem sokunkat foglalkoztatnak, mert ész nélkül pocsékoljuk mindazt, ami felett pedig sáfárkodnunk kellene.
      Köszönöm, hogy olvashattam.

      Szeretettel: Klári

    7. Vári Zoltán Pál on

      Kedves Szabolcs!

      Itt vagyok ismét ahogy ígértem. Versedet elolvastam többször
      igyekezve megérteni tollad szívedben rejlő titkát!

      Ahogy írtam is, versed elgondolkodtató mely nemes szívre vall
      Benned, kiváltképpen az, hogy több műved érinti e témát, vagy
      hasonlót. Írod: "mert most lett elegünk…" Ez bizony így van
      az embernek, az emberiségnek elege van ebből a kegyetlen
      világból, mert vágyaink undorodnak e lehetetlenségtől melyet
      életnek neveznek. S mégis sokszor a gyomorideg miatt,
      elegünk van belőle, s nem azért mert nem szeretünk élni, csak
      egyszerűen e világi helyzet nem illik bele vágyainkba mi nem
      erre lett megteremtve a szerető Isten részéről.

      Ő szereti az embert mindet, kit életre adott felhasználva erre
      szüleinket, hogy létünk legyen egy harmonikus világban. E
      harmónia az édenkertben elveszett, mert az emberpár úgy
      döntött elveti az engedelmességet. S mi most egy Istentől
      elidegenedett világban élünk… folyt. köv.

    8. Vári Zoltán Pál on

      …. ahol nincs, vagy kevés a szerető harmónia ember és ember, de kiváltképp
      ember és Isten között. Mert a legtöbb ember úgy ahogy ősszüleink Ádám és Éva
      nem akart engedelmeskedni, úgy ma sem az Életetadó Teremtőjének sok-sok
      milliárd ember, csak járják a maguk útjait tévelygő reménytelenségben kínok
      között vergődve és falakba az engedetlenség falaiba ütközve.

      Egy biztos a Teremtő rendezni kívánja szeretetéből fakadóan e helyzetet! Hogyan?
      Úgy, hogy e földre elhozza az Ő szeretett országát, királyságát, hogy minden
      ember harmóniában, s boldogan élhessen hamarosan, ahogy a Bibliába leíratta
      jövendölésként, s reményül az emberiségnek.

      A kérdés az, hogy nekünk mit kell tennünk, hogy ott élhessünk, mert mint ahogy
      mindennek ennek is feltétele van!?

      Ha érdekel a válasz, majd szívesen leírom!

      Köszönöm, hogy megírtad sokunk örömére e versedet, s elgondolkodtattál vele!

      Üdvözlettel kívánva Neked minden jót és szépeket!

      Zoltán Kaposvárról 🙂

      • eferesz on

        Kedves Zoltán!
        Nagyon örülök visszatérésednek, köszönöm szépen, hogy ennyire részletesen írtál.
        Az édenkerti tapasztalat után is, hála a Jóistennek az országa bennünk lakozik. Ott van minden egyes élőlényben a FÉNY!
        A válasz nagyon is érdekel.
        🙂
        Szeretettel: Szabolcs

    Leave A Reply