Engedj halni veled engem is,
Hisz maradni nélküled nem tudok,
Veled kapaszkodom őrült vágyaimba,
S ha meghalsz, én is veled porladok.
Engedj halni veled engem is,
Hisz maradni nélküled nem tudok,
Veled kapaszkodom őrült vágyaimba,
S ha meghalsz, én is veled porladok.
9 hozzászólás
Újra egy rövid, tömör versike tőled! Ez is jó lett!
Rómeó és Júlia jutott róla eszembe, s a halálon is átívelő szerelem 🙂
Hanga
Kedves Leslie!
4 sorba megfogalmaztad azt, amit én versek halmazában sem tudtam!
Szívből gratulálok, nagyon tetszik az írásod!
Üdvözlettel,
Zsolt
Első gondolatom a vers elolvasása után ez volt:
“ez csodás! 4 sorba belesűrítve egy gyönyörű,
fájdalmasan szép érzés!”
Nagyon-nagyon megható.
Igen, egy rövid, tömör szép gondolat, de nagyon szomorú.
Árzéssel teli, szép szerelmes vers.
Örömmel olvastam.
Üdv. Kata
Szia leslie!
Ez a versed “bénítóan beletalált”. Nem is tudok többet írni. Talán majd később…
Szeretettel: Gyömbér
(ez több, mint hiszed)
sziasztok!
köszi a sok hsz-t, lányok-fiúk!
igen, magam is megbénultam ettől a verstől lelkileg…
üdv
leslie
Szia!
Igazi mely erzes es szabadul mint a dzsin a palackbol az utolso szavak fergetes befejezes..
Gratulalok;messina
Ez olyan leslie, mint egy segélykiáltás.