Gondolatom léptei
megbotlanak egy kérdésben
Visszhangját minden zengi:
„Hogyan kell élnem?”
Ha nem hiszek magamban
s még kevésbé kettőnkben
Nem akarok már jó lenni!
Megfojtottad hűségem
Minden nap egy marék földet szórok
terveink koporsójára
Szakítás.
Omlik a jövő légvára
Szégyenem elöl hová rejtőzzem?
Csak a ma és a holnap közti világba
áshatom el ígéretem
s magam.
Szédült éjszakák ritmusát
dübörgi szívem,
s vérrel sűrített alkoholt pumpál.
Most jónak érzem,
hogy csak
kattogó zilált képek
szűrődnek agyamba:
a valóságból néhány részlet
ami a tudatomig hat…
A többi vízió,
szépített képzet
A péntek
olykor vasárnapig tart,
s minthogy a Holddal búcsúzom
már ez esti imádság is elmarad…
8 hozzászólás
Ez tetszik, biztos hogy van benned valami!
Ezek az első verseid, vagy csak most teszed fel őket?
Jók a képek amiket leírsz, és érzékletesek.
Átjön az érzés ami kihozta belőled, legalább is nekem igen!
Szirom
Köszönöm szirom!
Nem az elsők, mindkettő idén nyáron íródott.
Ez már egy régi érzés ami csak most tudott feltörni…
Örülök hogyha tényleg átmegy!
Hát akkor hajrá, elővenni a régi, elfeledett,
sutba dobott, fiókalja érzésekkel!
Leporolni!
Feltölteni!
Had olvassa a nép!
Szirom
Elgondolkodtató..
"Most jónak érzem,
hogy csak
kattogó zilált képek
szűrődnek agyamba"
Menekülni a valóságból még mindig jobb mint megőrülni.
Ha az ember nem bízik magában, hogyan is válthatná meg magát..
Könnyebb lenne ha tudnánk a választ a vers első kérdésére.
Tetszett, gratula!
Kedves Szelibra,nagyon a szivemből beszéltél és a vers szerkezetileg is fantasztikus,minden jó benne,szerintem nagyot alkottál.Üdv:Szekelyke.
Köszön szépen mindenkinek!
Fájdalmas… A felütése tetszik különösen, meg az utolsó versszak. Minél kevesebb vasárnapig tartó pénteket kívánok Neked!
Üdv: Kalina
Kedves Kalina!
Valóban fájdalmas időszak volt, de most mégis szívesen gondolok vissza a vasárnapig tartó péntekekre 🙂 Úgy érzem a rossz emlék is szép lehet pusztán attól, hogy már csak emlék.