Nem azért írom verseim, mert olthatatlan vágyat érzek
a halhatatlanság iránt, és büszke mellel állok félszeg
szerénység szülte barikád legtetején, akár a harcos,
kinek homlokán ott a jel: kiválasztottként te csak alkoss!
Nem azért feszülök napok sűrű sodrától felajzottan,
roppant energiák nyomán hajszolva magam egyre jobban
tépelődőn és szörnyű kínban, mondatokat betűkre bontva,
összerakni képtelen dühben reárogyva a betű-romra,
mert a szent láng sikerbe hajt, s nekem a szürkeség a végzet,
tükörbe kényszerülve arcom, örökkön önmagamra nézzek,
vádolva minden napszakot, melyben meddő-néma a tollam,
arcul-csapván a missziót, bölcs rímeim viharba szórjam.
Engem nem sürget semmi jel, nem vezérelv nékem a rögtön,
nem ösztönöz a szabad tér, nem kell önként börtönbe szöknöm.
Szép új világra kattanok, nyugalmam bölcs, szerelmem röpke,
győztes csatáim nincsenek, röviden élek, ám örökre
megtart engem a hangulat: sorsom jövőbe metsző álma.
Felriadva sem gyűlölök, és hogyha lelkem kiabálna
segítségért, lepisszegem. Barátommá válik a helyzet,
kart-karba öltve ballagunk. Ha fáradok, írok egy verset.
Nem azért írom verseim, mert bennem a vágy olthatatlan
arra, hogy létem fényeit, ragasztva – fűzve, hátrahagyjam.
Amíg apró és súlytalan, magánvádas pereim folynak,
időm nem marad arra sem, hogy üzenjek az utókornak.
Megmunkál engem a jelen, körülöttem vadul az élet,
kimondani bár nem tudom, de leírom, hogy néha félek.
Gyakran rám tör a zivatar, végigvág rajtam szele sodra,
didergek hűs papír felett, golyóstollamba kapaszkodva,
reménykedve, hogy tán a baj énvelem távoli rokon csak,
s esélyem lehet bár merész, nem tehetek olyat, hogy rontsak
ezen. Talán a sorsomon rajtam kívül nem ronthat senki?
Ígérem és meg is teszek, mindent, amit meg lehet tenni,
hogy a világ olyan legyen, amibe én is beleférek,
s ha néha megmar az idő, tisztuljon véremmé a méreg.
Tar fejemre nem hull babér, lábam nyomán nem bomlik mirtusz,
bennem világos rend dohog, kavarogjon hát kint a cirkusz.
Szeplőtelenné fényesít, hogy elkerülnek holmi díjak.
Hisz azért írom verseim, mert nem tehetem, hogy ne írjak!
17 hozzászólás
Nos, eszméletlen jól írtad meg, szerintem. Annyira jól, hogy képes voltam négyszer, egymás után elolvasni, különböző "sebességekkel". Mindannyiszor találtam benne valami újat és újra gondolandót és biztos vagyok benne, hogy ha majd újra, valami jót akarok olvasni, elolvasom ezt a versed….
Köszi szusi, ez jólesett. Az ilyen vélemények táplálják bennem a versírási kedvet!
Nagyon szép kedves grendorf, mélyek és igazak a gondolatok! Gyönyörű üzenete van minden költőhöz, még ha magadról is írod, ennyire szeretnünk kell írni ahogy fogalmazol!
Gratulálok hozzá! Üdv: Zoli
Kedves Zoli!
Természetesen magamnak, magamról írtam, mert én ezt így érzem most. Az viszont külön öröm, ha vannak tanulságai más számára is.
Köszönöm, hogy erre felhívtad a figyelmem.
Jó vers.Ki miért ír.Az biztos senkiről nem fognak utcát elnevezni, babérkoszorút sem kap:)
Mit is érne vele?Semmit.Szerintem.
Üdv:Ági
Ez így igaz. Ha valamiféle kitüntetések motiválják a költőt, az régen rossz. Az elismerés hozadék kell, hogy legyen, nem pedig cél. Véleményem szerint.
Köszönöm, hogy olvastál.
Hoppá… nem emlékszem, hogy olvastam volna már tőled, de azt hiszem, hamarosan be kell pótolnom. Ez a vers… grandiózus, zseniális! A tartalom is magával ragadott, a forma pedig teljes mértékben lenyűgözött.
Kedves Csaba!
Más portálokon gyakrabban előfordulok, de itt is jól érzem magam. Jövök még versekkel, s megtisztelsz, ha el-ellátogatsz hozzám.
A világba már X éve férsz bele,
s ha ez a Te párkáidnak végzete,
hát írj csak! És bizton vedd igéretem:
ha írsz, olvaslak – ez az én végzetem…
:)))))
Köszönöm, Irén, te már behatóbban tanulmányozhattad eddigi munkásságom. Ha ennek ellenére tudok még újat és jót írni, az hatalmas elismerés.
Kedves grendorf!
Megvallom, először olvastam tőled verset…de már az első 2 sora a velőmig hatolt.
Mohón, kíváncsian haladtam a vers végéig, aztán újra elolvastam.
Nagyszerű alkotás, örömet szereztél vele.
Gratulálok!
Szeretettel: Adrienn
Kedves Adrienn!
Kívánhatok-e annál nagyobb elismerést, mint amit leírtál versem olvasása kapcsán? Azt gondolom: nem!
A kedvem viszont megnövelte, újabb versek írására!
Hatalmas vers.
Főhajtás Neked.
Köszönöm, Andrea! Jólesik a minősítésed.
Magvas gondolatok. Gratulálok!
Kedves grendorf!
Mély és mesteri sorok. Ittam szavaidat. Gratulálok.
Üdv,
A.
Mit mondhatok, mit előttem szólók eddig papírra nem vetettek? Különleges, egyedi stílusú, s nem mindennapi csemege a versed. Biztos vagyok benne, hogy máskor is visszatérek ide, amikor kellemes időtöltést szerenék magamnak.
Üdvözlettel: Kata