C sak bámulom a fogalom csokrokat,
S zivárvány pompával kápráztatnak.
O tt, hol a szavak dalra fakadnak,
N őni látom a gondolat bokrokat.
K áprázat az, ahogy találkozik
A gyunkban bolyongó foszlányok sora,
M ondatokat úgy varázsolja oda,
O ltva szomját, ki szóra szomjazik.
N incs aranyabb, mint a jó magyar szó.
D icső, ki birtokolja tudását.
A ki fukarul közöl, az pazarló.
T itkon kívánja szavaink bukását.
O ly furcsák most itt is a mondatok.
K ihagytam fontos bötűt? Szóljatok!
4 hozzászólás
Kedves "eR"! 🙂
Eme versed felejthetetlen, kellemes eszme, ezt fejtegetve "e"-s szellemek keseregtek bennem, de megfejtettem. Lelked kegyes elve felette rejtezve, kergetve "e"-s elemeket, elnyerte e jegyet, melyet kecsesen helyezek zsebedbe. 🙂
Szeretettel: … 🙂 egy szende :)))
Meglepett eme kedves csevej, melyet jegyzetedbe helyezve nekem ejtett kezed. Ez kellemes, egyben szellemes, remek. Legyen veled szeretett. He-He!
Csak bámulom fogalomcsokraidat… szonett is, összeolvasható kezdőbetűs is, gondolatot közöl, jó rímekkel humorral a végén… El vagyok ragadtatva!,
Köszönöm a dicsérő szavakat, csak hát a mű mégis selejtes, mert nincs benne "E" betű 🙂
Örülök, hogy olvastad!