Nem érted

Néha a létezés kikapcsolja önmagát.

Ilyenkor mindenhová vér és nyirok áramlik,

izzadtságcseppek gyöngyöznek a padlón,

a paraméterek csendben levedlik bőrüket,

mi pedig csak meredten állunk, vagy fekszünk,

és nem igazán tudjuk, azok a mágneses súlyok

most éppen merre húznak minket.

Néha a létezés kikapcsolja magát.

Ilyenkor a szemekbe fekete folyadék szökik,

a látás a könnycseppek sós tengerébe fullad,

szikék metszenek a bőrünkbe, szép lassan

kihámozva minket mindenből, ami valaha körülvett,

ami valaha hozzánk tartozott.

Néha a létezés kikapcsolja magát.

Ilyenkor ránk is más törvények vonatkoznak –

szabad a gyilkolás. Szabad, sőt, meg kell

ölnünk, akit épp szeretünk.

Hát nem érted?

A mostani is valószínűleg

épp egy ilyen pillanat.