Valahogy feltűnik, ha minden jó,
S ez az élmény végsőkig átható,
Mikor minden új várható,
És minden átlátható.
Csend van a tévében,
S az újságok sem írnak:
Hogy a lázadás évében
A vonulókkal nem bírnak.
És gyanús a csend, elmélkedsz,
Hogy utat adnak az emléknek;
Hogy nem volt jó, s most rosszabb,
A gyávák sora meg egyre hosszabb.
Nem érted, hogy hol van a zár,
S hol az a kulcs amely kinyitná,
Az éhes szájakat, s a naiv lelkeket,
A belül rejtőző rút emlékeket,
A mélyen rejlő fénylő gyűlöletet.
1 hozzászólás
Rímek nélkül jobb lenne.Az utolsó versszak az önmagában is jó.Megérte elolvasni.Legfőképpen ezért.
Ági