A minden, mint a semmi,
épp olyan.
Szintelen és szagtalan
meg íztelen.
Anyagtalan, és lelke sincs.
A valami
az létezik. Lehet, hogy ajtón
egy kilincs,
egy lemetszett hajtincs
medálba zárva.
Vagy ájtatos ima egy kápolnába
szánva az ámenig.
Esetleg sült libacomb,
s ha harapod,
zsírja az álladon lefolyik.
Lehet faágon
szendergő kismadár,
a macska
épp elkapja. Kár.
Na és persze, a szerelem.
Az már a "minden közeli",
míg rá nem jössz,
hogy mindig hiányzik belőle
valami.
Valami, ami valamekkora
tér-időt valameddig
betölt. Miatta véges az életem.
Nem semmi.
Mert a semmi az végtelen.
4 hozzászólás
Kedves Kati!
Versed tartalmas, nagyon sokatmondó. Ahogy gyűjtögeted a sorokat, egyre
jobb, szépen sorakozva. Többször is átmentem rajta.
Szeretettel olvastam többször is:
Kata
Kedves Kata!
Köszönöm, hogy itt jártál. Örülök, hogy tetszett.
Szeretettel: Kati
különleges a versed, ajánlom mindenkinek, olvasásra.
túlparti
Örülök, hogy tetszett.
Üdv: Kati