Kezemben roppan a pohár.
Pattan a szilánk,száll a levegőben.
Tenyerem vérben úszik.
Lenyalom.Sós.Nem fáj.
Borotvából pengét pattintok.
Nevet rajzolok csuklómra,a neved.
Majd összeforr lassan.
Megmarad.Szép lesz.Nem fáj.
Nem fáj
By költőnőBy költőnő
4 hozzászólás
Dehogynem fáj. Csak nem éri meg.
Huh. Hát nem is tudom.
Azt hiszem, tetszik. A rövid tőmondatok nagyon ütnek. Amúgy meg nem ott fáj igazán.
Hatásos. Gratula. Poppy
nekem a címmel nincs bajom, mivel egyre inkább tagadunk valamit annál inkább az ellenkezője az igaz, ez szerintem jó eszköz.
aa versed eszembe jutatott néhány emléket, mondjuk nem szószerint. am. próbáltál már meg összeroppantani egy poharat? ez most csak spontán eszembe jutott.
most töprengek, hogy ennek mennyi a valóságalapja vagy csupán egy gondolat szüleménye. "Lenyalom, sós" nos, a vér nem sós, meg ez a "lenyalom" valahogy nem illik oda.
egyébként a vers tetszik.
Nola
kedves Nola!örülök neki,hogy eszedbe juttattam néhány emléket,hiszen legyen az jó vagy akár rossz emlék,mégis a vers hatására történt és ezt én pozitívan értékelem!nem,valóban nem próbáltam még összeroppantani egyetlen poharat sem.mielőtt még bárki is depisnek,vagy kemény esetnek tartana,nem vagyok az!csupán eszembe jutott pár sor,aztán még pár és így irtam egy verset.valójában érzelmileg van alapja,pontosabban voltam már ilyen "rossz" helyzetben,de szerintem sokan voltunk már,azonban még sosem jutottam el eddig.köszönöm szépen a véleményt.üdv