Puszta akaratod-kényed világokat dönt le,
Tengerekre szilaj hullámokat korbácsol,
Hogy árassza el, mit gyermeked "varázsol".
Miféle alak vagy Te?
Te, ki oly kevésszer segítesz, kin kellene.
Gyötrelmet és kínt fakaszt szándékod.
Megőrjít, hogy nem vigyázol ránk.
Nem símogat jóságod, nem áld.
Testetlen lelked, imákkal nem hízlalom.
A nevedet megtagadom, ki sem mondom,
Csak, ha haragszom…Rád vagy bárkire.
Nem kérek és nem ígérek semmit neked.
Nem kereslek házadban,
Nem rogyok szentséges szentélyeid elé.
Tanításod elvetem, nem hiszem.
Imáimmal nem bombázom az eget, se téged.
7 hozzászólás
Nagyon kiábrándult pillanatokból született a versed, úgy érzem.
Kevesen vannak, akik legalább egyszer nem érzik, akár csak töredéknyire, hogy megtagadják a saját hitüket…de szerencsés esetben elmúlik azért…
Őszintén szólva se mondanivalójában, se szerkezetében abszolút nem állja meg a helyét ez a "mű".
Nagyon gyenge kísérlet.
Köszönöm a hozzászólásaitokat.:) Majd talán lesz jobb is…egyszer.:)
Szerintem nem olyan hamvában holt a gondolat, amit a versedben megfogalmazol – az első versszakban azért az "akaratod-kényed"-et jó volna átírni "kényed-kedved"-re!
Egyébként meg azt gondolom, hogy valahányszor az ember elkezdi mondogatni, hogy jaj de nem hiszek! – az olyan, mintha provokálná az Istent, hogy: látod, miket mondok rólad, na mutasd már meg magad – mint amikor József Attila ír "csúnyákat" az édesanyjának, és a végén odateszi – "nem hallod, Mama, szólj rám!" Mert ha tényleg nem hisz az ember, akkor kit vádol azzal, hogy nem segít, kire dühös – ez inkább hangzik egy nagyon is élő Istennel való hadakozásnak, mint hitetlenségnek.
Az írással meg tessék csak tovább próbálkozni, én nem látom olyan reménytelennek a helyzetet!
Próbálkozni fogok-természetesen-, de nem szeretném átírni:S Ez akkor így fogant meg bennem.(Még, ha nem is túl jól.)
Köszönöm tanácsaid és a látogatásod: Ralf.
Nekem tetszett ez a szétszortság a versben, ha már a szép szavak akkor a rendezettség sem illeti meg azt a bizonyost. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek van ilyen tartalmú verse valahol lenni kell, mert nem lehet mindig mindent elfogadni. A kérdés csak az, hogy ki mennyire ad ennek teret. A tartalma miatt nálam jó pontot kap. A formai részt meg úgyis leírták .
Üdv.
Szia Ralf!
A "Véletlenül" hozott ide hozzád!
Nekem tetszett a versed! Nem azért, mert egyetértek, épp ellenkezőleg 🙂 De miért is hadakoznék én másokkal.. Nem egy az utunk és nem egyféle cipőben járunk rajta…
Nekem tetszik az "akaratod-kényed" párosítás is. Nem kell feltétlenül a megszokott sémákat használni! Ettől leszel egyedi! Nem fog mindenkinek tetszeni, de nem is ez a lényeg, mert ha egyetlen ember lelkéhez talál is be a gondolatod és ott megfogan… akkor már nem írtál hiába! Persze jó és szép az, ha tömegek vonzódnak az írásainkhoz… De a mérlegeléskor nem a darabszám lesz a döntő! 🙂 Szerintem!
Szeretettel: Falevél