Vérző, és sötét.
Nekem minden évszak
Fagyos, csipős tél.
Nincs éjjelem se napalom
Gyere vissza kérlek, olvaszd fel jégbe borult szívemet.
Lágy hangon sugdd szeretsz
Van úgy, valóban érzem velem vagy, s illatodat.
Istenem, mért vetted el tőlem? add vissza nekem!
Úgy szeretném magamhoz szorítani még egyszer, s kezeimmel leláncolni
Szívem szeretetével lakatra zárni!
2 hozzászólás
Kedves Angelus,
Valóban nem jó egyedül, de az Isten nem ad olyan tehert, amit ne bírna el az ember. Próbára tesz számtalanszor, s menni kell tovább, ahogy a hajnal is megjelenik minden nap kezdetén. Igazán fájdalmas verset alkottál! Kitartás,
üdv,eszkimo.
Szörnyű fájdalmak ezek:( én is átélem épp most,nagyon rossz egyedül lenni és nem átölelni azt akit szeretnél! én megértelek!