Nem jöhetsz be
lepecsételve hagyom a lelkem
utamat én fejezem be
nem kell segítő kezed
nem jöhetsz be
nyugalmam ne zavard meg
utam, tudom véges!
ezért nincs bennem félelem
utam végén lehunyom szemem
lelkem lefekszik testemmel
pecsétet töretlen elviszem
S TE!- soha nem jöhetsz be.
4 hozzászólás
Kedves Magamnak!
Igen erős érzelmeket vélek felfedezni versedben.
Nekem tetszett.
Gratulálok, Judit
Na itt volt először olyan érzésem, hogy verset olvasok.
Csak így tovább!
Üdv.:Tamás
Tetszett!
A "pecsétet töretlen elviszem" sora, nagyszerű gondolat.
Jó gondolatokat írsz le a versedben. Azonban verseknél is fontos mondatokban fogalmazni, ami azt jelenti, hogy a mondatok elején nagybetűvel kezdünk, mondatok közt különféle írásjeleket használva, a végére pontot vagy egyéb, oda való írásjelet teszünk. Remélem, nem sértő az írásom, igyekeztem "építő" jelleggel fogalmazni.
Üdvözlettel: Kata