ha a fiók mélyén lapul,
vagy felkapja egy lágy fuvallat,
s repíti messze szótlanul,
mert nincs mi tartsa vagy vigyázza,
sem súly, sem levélnehezék,
nincs mély zseb, mely elrejtse őket,
nincsen számukra menedék.
Mi értelme a dallamoknak,
a zenének, mely neked dalol,
ha egyedül járod rá a táncot,
a végtelenben…valahol?
Hiába ritmus, éled a véred,
hiába forr, hiába pezseg,
állok némán a parkett szélen,
bár titkolom, lában remeg.
Lelkem gazdag, testem sem szégyen,
eszem, tán az is van, nem kevés,
odaadnám tálcán, hogyha kérnéd,
de életed csupa rettegés.
Inkább lemondasz, nem kockáztatsz.
Igen, így könnyebb nem vitás!
Ha nincs semmid, hát nem is veszíthetsz,
csak magad vagy, nem kell senki más!
10 hozzászólás
Kemény vers, ez az írásod, keserűséget érzek benne, dühöt, és olyan sóhajt, ami vissza réved, lemond, és mégsem fogadja el a veszteséget. Szépen vezetett írás, gondos építés jellemzi bennem. Örömmel olvastalak.
aLéb
Kedves Gyömbér!
Nagyon jó vers.
Félénkséget érzek, mintha, valamit el kellene mondanod, valamit meg kellene tened, de nem mered. Legyél bátrabb, küld el a levelet, kérd fel egy táncra.
Tetszett.
Üdv: harcsa
Hm pusztán elmélet? Nem hinném! Hiszen olyan elmélkedés ami sokunk gondolatában is ott lebeg, ha…!
Szép lett a vers!
szeretettel–panka
Kedves Gyömbér!
Tetszik a versedből kicsengő irónia. Az utolsó versszak nagyon ütött.
Szeretettel gratulálok: Noémi
Kedves Gyömbér !
Lehet, hogy pusztán elmélet:) De akkor is nagyon jó alkotás, gratulálok:)
Szeretettel olvastalak: Zsu
Kedves Gyömbér!
Kiemelem ezt:´állok némán a parkett szélen,
bár titkolom,lábam remeg´
Elismerésem!
Szeretettel:sailor
Szia!
Különlegesen szép a versed, meg (látva a sok hszt) mindenkiben különböző, máskor hasonló gondolatokat, érzéseket hív elő. És azér is különleges, mer gondolat ébresztő, mindenki azt olvassa ki belőle, amiben önmagára ismer, ami az ő számára "ütős". Valahogy én is így vagyok ezzel…
F.
Szép, dallamos, a rímeket is jól eltaláltad. Nekem nagyon bejött ez a vers, még ha elmélkedés is. 🙂
Kedves Mindenki!
Köszönet a sokszínű hozzászólásaitokért! 🙂
Üdvözlettel: Gyömbér
Kedves Gyömbér!
Tetszik az elmélkedésed! 🙂
Voltak pillanatok az életben, amikor magam is úgy gondoltam, hogy van, amikor megéri kockáztatni, hiszen az életet élni kell… és azért talán a sikeres akciók többen vannak, mint a veszteségek… 🙂
Felfedeztem a versedben néhány olyan gondolatot, ami foglalkoztatott valamikor vagy foglalkoztat most is, és jólesett elgondolkodni rajtuk, ránézni így utólag, vagy megtervezni, hogy hogyan is kellene a jövőben egy hasonló helyzetben… 🙂
Szeretettel: barackvirág