édes szavaidat csepegtetted
kígyózó lépcsőfokaira,
s mint egy videojáték hőse,
úgy gyűjtögettem, míg hercegnőm
várt reám.
Vársz reám?
Júliaságod dobtad el
bezárva előlem
szerenádillatú erkélyed,
megunva kapaszkodó
esetlenségem nyögdölődését,
rikácsoló ódáim fellengzősségét.
Ajtód nyisd hát,
nem kertelek tovább rózsával, tövisével,
én Júliám, nem udvarolni jöttem,
hanem szeretni.
11 hozzászólás
Szia!
"nem udvarolni jöttem, hanem szeretni"
Ezekről a soraidról egy Szent Ágoston idézet jutott eszembe : "Szeress, és tégy, amit akarsz!"
Tetszik a versed, nagyon jó, hogy középre van igazítva. Gratulálok! 🙂
Köszönöm, Daniella, az idézetet is, még nem hallottam.
Kedves Csaba!
Mesés, hercegnős, hősszerelemeses, erkélyes. Csak azt nem tudom, hogyan került a videójáték hőse, a rózsák közé… :))
Egy óda a jelenben.
Gratulálok!
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Csaba!
Tetszett nem kertelő versed!
Gratulálok!
Köszönöm, Judit!
Pipacs, ez egy modern mese. 😀
Gratulálok korunk modern Rómeója:))) Tiszta, érthető sorok.
Szeretettel Rita
Én meg a rómeóság. :)) A Quasimodo szerep áll nekem a legjobban. 😀
Quasimodo:))))
Kishitű emberek mindenütt, amerre nézek… ejnye-bejnye.)))))
Csak realista. 🙁
Nem kerteltél az biztos. Jó kis modern mese.
Barátsággal:Ági
Bár a Rómeó és Júlia Shakespeare kitalált története, valahogy mégsem a hagyományos értelemben vett mese kategóriába sorolnám. A versben pedig a körítéstől eltekintve (körítés, mint költői eszköz :D) nagyon is valós érzelmeimet próbáltam meg leírni.