Csak azt tetted, mit bárki megtehet.
Nem kértem, hogy mondj véleményt,
Gúnyos szavakból jut méhg elég.
Nem kértem, hogy jobban szeress,
Nem kértem több figyelmedet.
Nem kértem semmit sem tőled,
Mindig tudtad, Te döntesz.
Nincs szükségem szánalomra,
Se kicsikart, piciny vígaszodra.
Nem kell megtenned semmit,
Tudom, hogy nehezedre esik.
Megadóan teszem el magam,
Nem kértem s TE nem adtad.
Nem kértem és nem kérek,
de ne kérd, hogy megbékéljek.
3 hozzászólás
A forumban írtad, hogy szívesen vennéd ehhez a versedhez a véleményeket. Be kell vallanom, nem bántam meg, hogy elolvastam. Jó kis vers!
És ne félj, aki itt véleményt ír, az nem szánalomból teszi 🙂 Ami szép, az szép, el kell ismerni.
Gratulálok!
Nem rossz, de itt-ott van egy pici rímpár hiba.
Boer-nek igaza van, a vers szerkezetével tényleg vannak bibik, gondolok itt a ritmusra: rímek, szótagszám…
Kicsit színtelen a vers. Hiányolom belőle a meghökkentést, olyan kifejezéseket, amire úgy felkapom a fejem, hogy kár, hogy nem én találtam ki…az olyanokat, amilyenek nem hallok a hétköznapokban, hiányolom a világodat, azt ami egyedivé tenné, jobban rádutalóbbá a verset, hogy ne maradjon egy fiatal sötét napjának, sötét érzésének sötét verse, mert azokból nagyon sok van. Hajrá! 🙂
További sikeres alkotást!