Senkinek nem mondhatom el,
Hogy mit érzek, ha rám nézel,
Amikor hallom a neved,
Ha megérint puha kezed.
A világba kiáltanám,
Hogy általad mosolyog rám
A hűtlen, iramló élet,
Ha néha láthatlak Téged.
De titkom nem mondhatom el,
Igaz, nincs is, kit érdekel.
Hát nem szólok a világnak,
Csak mosolygok, hogyha látlak.
28 hozzászólás
Kedves Antal!
Ez is szerelem. Szép verset írtál arról, hogy mit nem akarsz elmondani, de a versedben azért mégis közöted velünk.
Olyan a versed, mint a többi, szabályos, érthető és tetszetős.
Gratulálok: Kata
Így van Kata. Gondoltam, Nektek azért elmondom. Tudom, nem mondjátok tovább.
Köszönöm, hogy olvastál, véleményeztél.
Üdv. a.
Kedves Antal!
Tudod, egyszer én is át éltem ezt és én is írtam egy verset, Nem mondhatom el senkinek a címe. Úgy-hogy át tudom érezni a versed tartalmát.
Nagyon tetszett.
Üdv: József
Józsikám! Néhány ezren írtak már erről, néhány ezren írni fognak még erről, hát miért éppen mi maradnánk ki a sorból.
Köszönök mindent. a.
Még jó, hogy itt, nekünk, mégis elmondhatod. Ez az írás nagy előnye. 🙂 Nem mintha sokat segítene, de mégis.
Ismerős érzést foglaltál versbe.
Üdv,
Poppy
Hát, ja. Értjük egymást Hölgyem.
Köszönöm, hogy jöttél.
Üdv. a.
Kedves Antonius!
De jó is, hogy mégis csak elmondtál valamit a titokból! elmondtál valamit, valahogyan, s ez a valahogyan ismét csak a Tőled megszokott magas nívót sugározza.
Többször is elolvastam, mert valamiért nagyon-nagyon szíven talált.
Köszönöm, hogy olvashattalak!
Szeretettel:
Hamupipő
Vártalak Pipőke. Örülök, hogy jöttél, olvastál.
Köszönöm. a.
Szia at!
Pszt! Hallgass, így is sokat elárultál! 🙂
Jó volt olvasni ezt is, mint a többi versed is!
Szeretettel: Kankalin
Kedves tavaszt hozó kis Virág!
Köszönöm. a.
Kedves Antal!
Nem akartad elmondani,de a sorok elárultak.Téged megérintett a szerelem.Gratulálok a vershez, – no meg az érzéshez is.
szeretettel üdv:Vali
Az emlékek visszavillódzása Valika, az emlékeké…
Üdv. a.
Szerbusz Testvér, a maga gyönyörűségében remek a
versed. Az embert az egyik emlék megöli, de a másik
tartja fent a magasban………………../ hogy aztán az is megölje?/
grat:pdw.
Micsoda előkelő lengyelhangzású nevet kerítettél magadnak Testvér! Megáll az eszem.
Köszönöm, hogy még így is megmaradtam az emlékezetedben. Na és a többit is…
Üdv. a.
szia.Tisztelgés egy zongoraművésznek-aki még miniszterelnök is volt.Ennyi.
Ah sooo! Alles klar!
" Hát nem szólok a világnak,
Csak mosolygok, hogyha látlak "
Ennél gyönyörűbb vallomás – ha az illetőnek nem is jut
a tudomására – kevés van .
Szépséges ez a versed is.
Köszönöm a csodás perceket.
Én köszönöm, hogy újra láthatlak kedves Zsike.
Üdv. a.
Igaz, én mostanság szinte csak olvasóként vagyok jelen itt (ami nem azt jelenti, hogy nem is írok, sőt…) és olvasóként is nagyon ritkán, a Te verseidet változatlanul szeretem, akkor is, ha csak keveset kommentelek…
Bocsánat, most látom, hogy komoly restanciáim vannak errefelé.
Köszönöm szépen kedves Barackvirág.
Üdv. a.
Mégis, mégis van egy pillanat, vagy egy eltévedt gondolat, amikor eláruljuk magunkat, aztán annyi, nincs tovább. A titok, csak addig titok ameddig a villanások (gondolatok) szárnyára nem engeded. Antonius, már nem kell elmondani, itt van közöttünk van, jól és szép gondolatokkal mondtál el mindent. köszi.
Köszönöm kedves Futóinda látogatásod, értő véleményed, értékelésed.
üdv. a.
Kedves Antal!
"Nem mondhatom el senkinek
elmondom hát mindenkinek"
Nagyon szép szerelmes verset írtál ismét.
Barátsággal:Margó
Margó kedves!
Köszönöm.
Üdv. a.
Igen, bár azt hiszem, egy mosoly néha önmagáért beszél, és képes minden titkot kiadni egy pillanat alatt.
A maga egyszerű szépségében tündöklik ez a vers.
Gratulálok,
M.
Köszönöm Miléna. a.
Kedves Antonius!
Amilyen egyszerű vers olyan jó. Már régen olvastam ilyen ízlésemnek megfelelő szerelmes verset. Öröm volt olvasni.
Ági
Köszönöm Ági, hogy a „régiségeim” között kutakodtál. Köszönöm értékelésed és kedves szavaid is.
Üdv. a