Velünk történt,
bennünk zajlik,
kettősségünk
mélyre hajlik.
Őrült álmok,
délibábok,
féktelen vágy
bennem átok.
Neked hiszem:
nem múlik el,
engem látsz,
maradni kell.
Higgyük el,
ami most van
benne volt már
álmainkban.
Sötét felleg,
zavart homály,
elszáll majd
marad a nyár.
Tavasszal a virágok
nekünk nyílnak,
bennünk élő
verset írnak.
Megszilárdul
végre Benned,
tudod majd
mit kell tenned!